A paprika „Szeged vére” mondja Bálint Sándor szegedi néprajztudós. A paprika szó a 18. sz. első felében bukkan fel hazánkban.
Szeged
Szegedi elterjedése az alsóvárosi ferences kolostornak köszönhető, melynek szerzetesei a török hódoltság alatt hatalmas missziós területtel rendelkezve a népet gyógyították és tanították. Az alsóvárosi barátok kertje messze földön híres volt gyógyfüveikről, fáikról, egzotikus növényeikről. Közreműködésüknek köszönhető, hogy a paprika elterjedt a környéken. A szegedi városrészek közül legfőként Alsóvároson, és a hozzá közel eső Röszke, Szentmihály, Horgos, Alsótanya területeken terjedt el.
Jótékony Hatása:
Húsételek ízesítője, elősegíti az emésztést, és jótékonyan hat bizonyos reumatikus vagy lázzal járó betegségekre. Szeged környéke, a Tisza folyó völgye, különösen alkalmas a paprika termesztésére: a magas napfényes órák száma, a talajadottságok, a szegediek termesztési tapasztalatai és kísérletező kedve mind hozzájárultak a paprika sikeréhez, formálták a szegedi paprika színét, ízét és aromáját.
Szent-Györgyi Albert szegedi kutatásai során a paprikából vonta ki és azonosította a C-vitamint. A C-vitamin felfedezésért 1937-ben Nobel-díjban részesült.
Értékek
