Különleges és egyben egyre ritkább természeti látvány a kérészek násztánca. Egykor Európa több folyójára jellemző volt, azonban a környezetszennyezés hatására sajnos egyre ritkább az évenkénti néhány napon keresztüli látványosság.
A rajzás általában szakaszokra osztható. Előrajzás alkalmával csak százával repülnek az állatok. A leglátványosabb főrajzás során milliónyian repülnek a víz felett. Az utórajzáskor csak néhány tucatnyi állattal találkozhatunk. A rajzás a késő délutáni, esti órákban, kb. 18-21 h között zajlik.
A tiszavirág (Palingenia longicauda) a kérészek (Ephemeroptera) rendjébe tartozó, 8-12 centiméter hosszú, színpompás rovar, melynek szárnyfesztávolsága eléri a 6-7 centimétert. A víz felszínére rakják a petéiket, és lesüllyednek a tó fenekére és ott fúrják a földbe magukat. A lárvák elsősorban folyami sziklák alatt élnek, a dús növényzet közé és az üledékbe fúrják magukat. A kifejlett állat közismerten rövid életű. Kis fejük rövid csápokat, terjedelmes összetett szemeket és három pontszemet visel. Szájszerveik csökevényesek. Az ivarérett állatok rövid felszíni életük során nem is táplálkoznak, bélcsatornájukat levegővel pumpálják fel, hogy könnyebben tudjanak repülni. A kifejlett kérészek nem túl jól, csapongva repülnek.
A tiszavirágzásnak fontos ökológiai jelentősége is van. Számos hal-, madár- és békafaj táplálékául szolgálnak. De a hajdani parasztgazdák is kihasználták a táplálékbőséget állataik takarmányozására. A tiszavirág lárvája az aljzaton történő furkálással élőhelyet is teremt más mederfenéki élőlények számára.
A rovar jelenleg Magyarországon védett, eszmei értéke 10000,- Ft
Tiszavirág-Szobor
Farkas Pál alkotását 1998-ban állították a szegedi Huszár Mátyás rakpartra. A szobor a „Tisza virágzását” örökíti meg. Így nevezik azt a rövid nyár eleji időszakot, amikor az iszapban, a partoldalon három évig fejlődő rovar kikel lárvájából, és ellepi a Tisza egyes szakaszait.
Értékek
