Szeged, Magyarország harmadik legnépesebb városa a Tisza és a Maros folyók találkozásánál fekszik. A várost 1183-ban Cigeddin néven említik. Szabad királyi városi rangot 1498-ban kapott, amit a török uralom után, 1715-ben szerzett vissza.
Szeged város nevének eredetéről több elmélet is ismeretes. Dugonics András, piarista szerzetes, író szerint a várost folyópart melletti földrésze, „szegellete” miatt nevezték Szegnek, Szegednek. Reizner János, szegedi múzeumalapító, történész, Szeged nevét a sziget szóból származtatja, hiszen a város még a 15. században is több külön szigeten feküdt és a szigetek külön községeket képeztek. A környező tanyai népek Szeged nevének eredetét a következőképpen magyarázzák: „egy embör egy szöget leszúrt, ez lösz a város közepe. Innen kapta aztán a nevit Szöged városa.”
A hódoltság idején Szeged magyar magva Alsóváros volt. A helyi magyarság a ferences templom és kolostor körül élt. A Havas Boldogasszony-templom ebben az időben kezdett búcsújáró hellyé válni. A bevándorlók a Várban és Palánkon, valamint Felsővároson telepedtek le. A szegedi vár külső erődjét, a Palánkot Luxemburgi Zsigmond idején építették. Majd a vár erődítmény jellegét a város kérésére Ferenc József szüntette meg. Az 1879-ben történt árvizet követően lebontották a várat és újjáépítették a várost. Az újjáépítésben több európai nagyváros (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített, ezért a nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el. Az árvíz hatalmas pusztítását mutatja, hogy az árvíz előtti épületek közül csak az alsóvárosi ferences templom és kolostor, a Dömötör-torony, valamint a városháza maradt fenn.
A 20. század elején Szeged lakosságának harmada ipari keresetből élt. A 18. században a leghíresebb helyi mesterségek egyike a szegedi késes ipar volt. A szegedi bicska a 19. század végén országos hírnevet szerzett. A 19. század második felében a délmagyarországi kékfestőipar tájközpontja. Hungaricumunk a szegedi papucs népszerűségét mutatja, hogy a fogadalmi templom központi freskóján Szűz Mária is szegedi papucsot visel. A Dél-Alföld népi építészetére jellemző napsugárdíszes, fűrészelt deszkaoromzatok Szegeden a legváltozatosabbak.
Szeged számos programjával és látnivalójával a dél-alföldi régió kulturális és sportcentrumának számít.
