Árvizek a Tisza mellett fekvő Szeged városát fennállása óta gyakran sújtották. A legpusztítóbb és legmeghatározóbb katasztrófa az 1879-es árvíz volt a város történetében. Szeged 6000 házából alig 260 maradt meg. A halottak száma – több módosítás után – a város hivatalos jelentése alapján 151 fő. Azonban figyelembe véve, hogy még májusban is kerültek elő holttestek, és a tanyavilágot is ideszámítva, 200 fölött volt a számuk.
1878. december Tartós árhullám indul a Tiszán, jégtorlódás elhárításán dolgoznak a szegedi vasúti hídnál. A városi Vízvédelmi Bizottság megkezdi munkáját. Vezetője Taschler József rendőrfőkapitány, fő segítsége Boros Frigyes vízmérnök.
1879. február A Tisza magas vízállása állandósul, a folyó a felső szakaszain tovább árad. A város lakosságát közmunkára hívják, hogy a töltések erősítésén minél több ember dolgozhasson.
1879. március 4. Megérkezik Pultz Lajos altábornagy, temesvári parancsnok az árvízvédekezéshez kirendelt katonai erők élén.
1879. március 5. A védelmi bizottság tagja, Pillich Kálmán kezdeményezésére hajóhidat építenek Szeged és Újszeged közé. Ez a híd szolgál majd a lakosság menekülésére.Ugyanezen a napon a városi tanács katonai segítséget kér a képviselőháztól.
1879. március 5. Petresnél (Szegedtől 20 km-re) átszakadt a Tisza védőgátja. Az áradást késleltetni hivatott keresztgátakkal átszőtt terület Szeged irányába lépcsőzetes medencerendszert alkotott. A védőgátak átszakadásával a víz egyre közeledett a város felé.
1879. március 6. A víz átlépte a sövényházi keresztgátat.
1879. március 7. Átszakadt a Macskási-töltés és az Alföld-vasút töltése. A víz elöntötte Dorozsmát.
1879. március 8. A víz átbukott a Szeged - Budapest vasúti fővonal töltésén is és déli irányban elérte az Alföld-vasút Szeged – Horgos szakaszán a Maty-ér hídját. Ugyanezen a napon az Algyőhöz közel az Alföld-vasúti töltésen keletkezett egy másik szakadás. Tápé és Algyő víz alá került.
1879. március 9. A Tisza váratlanul apadni kezdett. A város háta mögött kiterült vizek tovább fenyegetik a várost. A petresi gátszakadást megközelíthetetlensége miatt nem sikerült helyre hozni.
1879. március 10-11. A védekezés tovább folyik, 11-én este nagy vihar tört ki, a jeges északnyugati szél az Alföld-vasút töltésének hajtotta a vizet.
1879. március 12. A viharos szél korbácsolta hullámoknak átszakították az Alföld-vasút töltését éjjel két órakor. A Makkos-erdő közelében betört áradat sorban önti el Rókust, Felsővárost, a Belvárost és Alsóvárost. A házaikba szorult lakosság csónakkal történő mentését csak virradatkor tudják elkezdeni. A városban maradt lakosság a magasabban fekvő kőépületekben, a Vár falán, Tisza vagy a vasútállomás töltésén kereshetett menedéket.
Több mint két hónapon át 3-4 méternél mélyebb víz borította Szegedet. A Tisza 186 nap múlva húzódott vissza a medrébe.
1879. március 17. I. Ferenc József, az ország királya Tisza Kálmán miniszterelnök kíséretében meglátogatja a romba dőlt Szegedet.
1879. március 18. A város törvényhatósága felkéri a kormányt, hogy gondoskodják a víz elvezetéséről, építesse fel a körtöltést, államsegélyt, kölcsönöket és adómentességet adjon.
1879. május 21. A király szentesíti az 1879. évi XIX. és XX. törvénycikket Szeged újjáépítéséről és az azt irányító királyi biztos és mellette működő 12 tagú tanács megbízásáról.
1879. június 1. Tisza Lajos királyi biztos és hivatala megkezdi működését.
1879. június 4. Befejeződik a szádfal-rendszerű ideiglenes körtöltés építése, elkezdődik a vizek átszivattyúzása.
1879. augusztus 25. A szivattyúzás befejezése. A városban már csak néhány helyen vannak nagyobb vízfoltok.
Árvízi Emlékmű
Segesdi György alkotását a szegedi Nagyárvíz centenáriumán avatták. Segesdi György három évig dolgozott a Japánból származó krómacélból készült monumentális és lendületes emlékművön. A gránitlábazatra helyezett, rombolást jelképező hullámfolyam fölfelé meredő 12 méter magas oszlopnak ütközik, amely az elemekkel dacoló emberi helytállást, s a város hullámsírból való feltámadását hirdeti. A gránit lábazatba vésett két évszám: 1879 és 1979.
A mű egyszerre szimbolizálja a Tisza és az árvíz romboló erejét, és az emberi összefogást. Az acélhullámokhoz fekete gránit tömbök terelik az érdeklődőt. Az oszlopokon az újjáépítést támogató nagy európai városok címerei, illetve egyéb támogató államok, városok nevei olvashatók. Szintén ezek az oszlopok állítanak emléket az újjáépítés meghatározó alakjainak.
A szegedi „nagy” árvíz volt a török kor óta a legdrámaibb hatást gyakorló esemény a szegedi városkép fejlődésére. 1879. március 12-én, Gergely napján, hajnali 2 órakor betört a víz, amely felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott ugyan, és döntő csapást mért a város ősi életformájára. Szinte a teljes város elpusztult, mintegy 600 ház állta a vizet. Azonban a nagy tragédia tette lehetővé, hogy felépülhessen Magyarország egyik meghatározó városa. Már a víz visszavonultával elindultak a munkálatok és 1883-ig kiépült a ma is ismert városszerkezet a legjellemzőbb középületeivel.
Az árvízi emlékmű ezáltal nem csak az áldozatok emlékműve, de az újjáépítés mesterei előtt is tiszteleg.
Körtöltés
az 1879-es szegedi nagy árvíz 125 éves évfordulója alkalmából 2004-ben Szegeden a vízbetörés helyén emlékművet állítottak
az emlékműállítást megelőzte az 1879-ben épült körtöltés megemelése, az 1898-as árvíz következtében
a víz betörésének 1908-ban a Csongrádi sugárúttól mintegy 100 méterre, fekete márványtáblán állítottak emléket. Az arany betűkkel vésett szövegben Szeged pusztulásáról és I. Ferenc József újjáépítési tevékenységéről tettek említést a márványtábla eltűnését követően, a Víz 50. évfordulója (1929) alkalmából helyreállított emlékművön Móra Ferenc gondolatai köszöntek vissza, de a második világháború idején ez az emlékmű is összetört 2004-ben, Hemmert János szegedi festőművész kutatásai alapján a rókusi pályaudvartól északra állították hiteles helyére az emlékművet az árvízi emlékművön az eredeti felirat mellett Móra Ferenc árvízről szóló verse is olvasható
Értékek
