Keresés

Szegedtől mintegy 20 km-re található Dócon, a petresi töltésrészen.  ATisza folyó gátszakadásának emléktábla őrzi nyomát. Petres egykori dűlőnév.

Bozsik Kálmán (1872–1959) kunszentmártoni fazekasmester a 19-20. század fordulóján élt és alkotott. Neve elválaszthatatlan a kunszentmártoni fazekasság virágkorától. Szecessziós, keleti és népies motívumokkal díszített kerámiái nemcsak Magyarországon voltak keresettek. A mester Európa számos országából kapott megrendeléseket. Munkái nemzetközi kiállításokon is sikerrel szerepeltek. 1906-ban a Milánói Világkiállításon aranyéremmel díjazták kerámiáit.

Mária Terézia királynő 1753. július 18-án a református Halasról Félegyházára helyezte át a Kiskun Kerület bíróságát és börtönét. 1753-tól 1774-ig a kerületi ház a Félegyházi községházában működött. A központi közigazgatási feladatok ellátásához, és a rabítélő törvényszék működtetéséhez szükséges volt a kerületi székházat felépíteni, amelyet a Kiskun kerületet alkotó nyolc község: Lacháza, Szabadszállás, Fülöpszállás, Kunszentmiklós, Félegyháza, Majsa, Halas és Dorozsma építtetett fel 1773-ban.

A templom névadója Nepomuki Szent János. 1841–42-ben gróf Károlyi István építtette. Eklektikus stílusú, egyhajós templom. Nepomuki Szent János festett barokk szobra a templom előtt látható. A fából készült karzaton Angster-orgona található 1904-ből.

A csarodai református templom a Csaroda-patak által körbevett kis szigeten áll: a beregi Tiszaháton, az egykor mocsaras, vadvizes területből kiemelkedő szárazulat kisebb magaslatán épült a kicsiny, alig hatszázlelkes falucska középkori eredetű református temploma.

A Bereg egyik jelképe a késő román stílusú templom tűhegyes sisakban végződő, karcsú tornya, ahogyan az ég felé tör. A Csaroda-patak árteréből kiemelkedő templom az ország egyik legismertebb középkori műemléke.

A barokk templom a  Szent Rókusról elnevezett téren áll. 1722-ben épült, helyén a török uralom előtt is keresztény templom állt, amely a hódoltság idején dzsámiként szolgált. Nyolcszögletű szentélye az egykori török kori dzsámi alapja. Csongrád legrégebbi épülete, több átépítés után. Mennyezetképei a csongrádi emberek életét mutatják be. (Halászok, kubikosok, aratók is láthatók). Orgonája 1926-ban felszerelt Angster típusú.
 

Csúrogon, a falu szélén található meg az 1843-ban épült szélmalom, melynek vitorlája már nem, de malomkövei még láthatóak.

A Tisza völgye itt erdészeti terület; bejelentkezés után folytathatjuk a túrát. A forrás felé haladva egyre keskenyebb a folyó medre.
Mindössze 4 km-rel a forrás előtt az út elhagyja a folyó medrét és felfelé emelkedik; táblák itt 1100 méteres tengerszintet mutatnak, a forrás pedig 1245 méteren található. Ezen a szakaszon még az első világháborút megelőzően magyar honvédek macskakővel rakták ki az utat, melynek nyomai helyenként még jól kivehetők.

Az 1772-ben leégett templom helyén áll a ma is látható Nepomuki Szent János tiszteletére felszentelt katolikus templom, melyet az egyház és a Kárász uraság támogatásával építettek fel. A szentély üvegdíszei az adományozóknak állít emléket. A családi címer is a szentélyben kapott helyet. 

A templom Jász-Nagykun-Szolnok megye legrégebbi, és az Árpád-kori jelleget legjobban őrző épülete. A legújabb kutatások szerint a falu nevét első birtokosáról, Jánosról és a Zagyván átívelő hídról kapta.

A kéttornyú templom középkori műemlék. Többször átalakították, mai formája 1833 óta változatlan. Az 1391-es határjárási okmányban szerepel először a “Szűz Mária tiszteletére épült” kőegyház Apátin. Eredete azonban sokkal korábbra tehető, mert ha a jászkunok építették, akkor már a 13-14. században állnia kellett, amikor a jászkunok nagy része felvette a keresztény vallást. A tornyok körüli rész eredeti, az átalakítások nem érintették. Jól látható, hogy a fölötte lévő rész sarkai viszont már lekerekítettek.

A Jászság nagyarányú juhtenyésztése különösen kedvezett a juhok bőrét feldolgozó iparág, a szűcsmesterség kialakulásának és felvirágzásának. A 19. század végére a Jászság az Alföld egyik legjelentősebb szűcsközpontjává vált. A jászsági szűcsök kétféle díszes subát készítettek: tányérosat és feleresztettet, más néven vócosat.

A község fő látványossága az 1903-ban épült neogót Római katolikus templom, a Rákóczi út 77. szám alatt található. A 18. században épült kicsiny és romos állapotban lévő kápolna a 19. századra már nem tudta megfelelően kiszolgálni a falu közösségét. 1896-ban kiadták a helyi plébánia alapítólevelét, két évre rá pedig bizottságot alapítottak egy új, nagyobb templom építésének kimunkálására. A kápolna életveszélyessé vált, 1901-ben a hatóság bezáratta, 1902-ben pedig lebontatta.

A kállai kettős különleges ősi időkre visszanyúló dallamaival, és kötött koreográfiájával történelmi társastáncok nyomait őrzi, és egyetlen olyan táncballadánk, amely szerelmi történetet mesél el. A kállai kettős első említése 1647-ből való, a tánc zenei kíséretéről és koreográfiájáról szóló adatok szerint dallamai többször változtak a századok során, de két sorban járt formája egészen a 17. századig nyomon követhető. A táncról kutatóként először 1895-ben Farkas Lajos írt; ekkor még hat népdallal kísért táncként említi.

A magyarországi kulturális és társadalmi élet 19. század végi megélénkülése, a reformkorhoz hasonlóan, újabb közösségi funkciókat kiszolgáló épülettípusok megjelenését segítette elő. Ezek közé tartozik a színház mint a polgári társasági élet legfontosabb nyilvános színhelye is.

A Kecskeméti Planetárium felejthetetlen csillagászati élményt nyújt minden korosztálynak. Kivetíthető az Egyenlítőtől az Északi-sarkig bármely földrajzi szélességről látható csillagos égbolt, szemléltetvén a Föld forgásának különböző látványát. Az Egyenlítő csillagos égboltján a híres Dél-Keresztjét és a legközelebbi szomszédos csillagot (a Centaurit) is szemügyre vehetik a látogatók. A planetáriumban azt is meg lehet nézni, hogy az Északi-sarkon csupán egyetlen csillag kel föl és nyugszik le: a Nap.

Régi igényt akart kielégíteni a városi tanács, amikor 1890-ben tervpályázatot hirdetett egy új városháza épület megalkotására. Az öt beérkezett pályamű közül a bíráló bizottság az első díjat Lechner Ödön és Pártos Gyula terveinek ítélte oda, Az épületet 1893 és 1897 között építették fel, szecessziós stílusban. A művészettörténészek állításai nem egybehangzóak a stílust illetően.

Az 1880-as évektől egyre erősebben jelentkezett az európai iparművészetben a feledésbe merülő kézműves technikák felelevenítése, megőrzése. Dékáni Árpád, a kiskunhalasi református gimnázium rajztanára 1886-tól gyűjtötte Halason és környékén az egyre inkább elhaló népművészet emlékeit, motívumait. Célkitűzése a „magyar varrott csipke”, a halasi csipke megteremtése volt. Ebbéli elhatározásában egyaránt nagy szerepet játszottak a család kézimunkázó nőtagjai, és sógora csipkegyűjteménye.

A feudális korban számos egyházi és világi büntetés tartalmazott nyilvános megszégyenítést. A szégyenkő, a szégyenoszlop, a pellengér világi büntetésként a szitkozódás, rágalmazás, lopás és paráználkodás megtorlására szolgált. A nyilvános megszégyenítés „közvélemény-büntetés”, kiközösítés is volt. Általában három vasárnap kellett odaállnia vagy ülnie a vétkesnek, a gyülekezetnek hátat fordítva, fehér vagy fekete lepellel letakarva.

A beregi Tiszahát méltán sokat emlegetett műemléke a 13. században emelt lónyai templom, amely a mellette álló fatoronnyal a tájegység ékessége.

Az 1944-es magyar polgári áldozatok első emlékműve a zentai Felsővárosi temetőben épült, melyre a gyilkosságok ötvenéves évfordulóján került sor. Az emlékművet először a kivégzések helyszínén, a híd mellett képzelték el, ahol 2007-ben fel is állították a kopjafát, melyet Recskó Béla készített. A megemlékezések hagyományosan halottak napján a temetőben, november 9-én (a gyilkosságok évfordulóján) pedig a hídnál vannak.

A  Városháza Reiss Zoltán tervei alapján 1912-ben épült meg. Az épület patkó alakú. A szecesszió jegyeit magán viselő asszimetrikus, oldaltornyos épület igen lenyűgöző. Az épület fő homlokzati síkjából kiugró tanácsterem függőleges, keskeny szalag-ablakai, azaz "saarinen-ablakai" építészeti látványosságnak számítanak.

Az első templomot 1776-ban építették nádtetővel, torony nélkül. Az 1800-as évek elejére, a gyarapodó közösség szolgálatára bővítették a templomot. Ekkorra lett orgonája a temolomnak, és emelvénye a kórusnak. A falakon Szirmai Antal festőművész freskói láthatók. Az 1900-as évek is új lendületet hozott a közösségnek, hiszen domborműves képeket vásároltak, új orgonát állítottak fel, és színes üvegablakokra cserélték a korábbi egyszerű ablakokat.

A necc a két világháború között a felsőbb társadalmi rétegek kedvelt kézimunkája volt. Hímzésnek és csipkének is nevezik. A rececsipkét általában a szegényebb sorsú fiatal nők készítették, a 2. világháborút követően pedig a háztartásbeli asszonyok jövedelmét képezte a necc.1951-ben a Háziipari Szövetkezet vette át a kézimunkákat, amelyeket délután a szomszédok társaságában készítettek. A 60-as évektől eltűnőben van a rececsipke vagy necc kézimunkázás.

A Szent-György tiszteletére szentelt templom 1824-ben épült, 1905-ben bővítették. Külső homlokzata eklektikus stílusú, tornya klasszicista elemekkel díszített. Szent György lovagot ábrázoló oltárképe bécsi műhelyben készült, a templom orgonája pedig a pécsi Anster cég munkája.