Szeged újjáépítése
A város 1879-es nagy árvíz utáni újjáépítése csak 1880-ban kezdődhetett el. Az egykori utcák helyén alig 300 ház árválkodott. Egy teljesen új várost kellett teremteni. A munkát Tisza Lajos kapott királyi biztos írányította, 12 tagú tanácsával. A műszaki ügyekkel foglalkozó osztály élére Lechner Lajost hívta meg. A kormány kedvezményes kölcsönökkel és építőanyag-szállítással segítette az újjáépítést.
A királyi biztosság 1880-ban három kerületre osztotta a várost:
I. kerület: A Palánkból, a lebontandó várból és a városháza körüli területből kialakítandó új városközpont
II. kerület: A két körút közötti terület
III. kerület: Alsóváros, Móraváros, Rókus, Felsőváros
Lechner és mérnökei új földmérést, várostérképet, telekkönyvet készítettek. A város belterületét 160 utca és terekre oszották. A város több pontján közvetve ma is láthatók árvízi emlékként vas háromszögelési pontok, melyek a tervező mérnökök munkáját segítették a város feltérképezésekor. A 3 méter hosszú, a földből 80 cm-re kiálló vasoszlopokból mára kevés maradt meg Szegeden. A legismertebb a Széchenyi térnek a Kárász utca felőli sarkán látható.
A régi város az egykori vár közelébe csoportosult házakból, városrészekből, girbe-gurba utcákból, üres terekből - kikerülve a mocsarakat, mély részeket - állt. Az árvizet követően ezt a zavaros helyzetet vonalzóval és körzővel állították helyre. A körutakhoz, sugárutakhoz és magassági viszonyaihoz igazodva új, tágas utcákat, háztelkeket létesítettek.
A külső övezetben a gyárakat, közüzemeket, raktárakat és vasúti központokat kívánták elhelyezni.
A két körút közé a műhelyeket, boltokat is magába foglaló családi házakat, bérházakat, palotákat tervezték - amelyekben a városi polgárság zöme (hivatalnokok, kereskedők, iparosok) lakott.
A belső körúttal határolt belvárosban az állami és városi igazgatási szerveket helyezték el, valamint egyházi, oktatási intézmények székházai kaptak helyet. A vár lebontásával a belváros mai kialakítására nyílt lehetőség. Az épületeket az eklektika jegyében tervezték.
Meghatározták a Belvárosban és a külvárosban építhető házak magasságát, típusát és építőanyagát.
Lechner Lajos nagy figyelmet fordított a parkokra. A hajdani sivár város terein, utcáin mindenütt fákat telepítettek. Ekkor készült el az újszegedi park és a Széchenyi tér virágágyása. A lebontott Vár helyén szintén fás - virágos sétányt létesítettek.
Szegedi Vár
Szeged középkori vára a Maros és a Tisza találkozása alatt, a vízjárta területekből kiemelkedő szigetek egyikén épült. Fontosabb események a szegedi vár életében:
Kr.u. 2. század – római útállomás
Honfoglalás idején is már fontos tiszai átkelőhely lehetett itt, ezt a földvárat erősíti meg IV. Béla a tatátjárás után.
13. század – az állandó vár építésére (tatárjárás után) kerülhetett sor. Az öt hektár kiterjedésű téglavárat mély vizesárok vette körül, melynek vizét a Tisza táplálta. A vár tervezője Villard de Honnecourt francia mérnök lehetett, akit IV. Béla király hívott 1244 körül az országba. Többször adott helyet az országgyűlésnek.
14. század közepe – ekkor épülhetett a gótikus vártemplom a várudvaron belül: Szent Erzsébet temploma
1543-ban a vár szinte ellenállás nélkül jutott török kézre 143 évre
1686-ban felszabadul a török alól (1709-ben készült máriacelli kegykép hiteles ábrázolásából ismert a szabálytalan négyszög alakú, négy saroktornyos téglavár).
18. századra börtönné alakították át (1848 előtt olasz hadifoglyok, majd a dél-alföldi betyárvilág betyárjai, – köztük Rózsa Sándor is – raboskodtak)
1876 és 1882 között Alföld legnagyobb középkori eredetű téglavárát lebontják, a ma is álló barokk-kori, úgynevezett Mária Terézia-kapu kivételével, ill. a Tisza – parton megmaradt a vízibástya alapja.
1883-1885 Várkövekből épülnek fel az ún. váracs területén épülő közintézmények, lakóépületek.
A vármaradványt (kioszkot) 1999-ben tetővel fedték be. Jelenleg múzeumi kiállítóhely.
Vízibástya, azaz Rondella
A mai is látható vízibástya, már csak egy csonka emléke a régmúltnak. Eredetileg összeköttetésben állt a szegedi várral. A középkorban épült rondella a várvédősereg maradékainak, akik kénytelenek voltak feladni a vár egyes részeit, nyújtott menekülési lehetőséget. A torony eredetileg a földszinti részén zárt volt nem volt bevezető ajtaja a földszinten, hanem a csatlakozó várfal tetején lévő nyíláson lehetett bejutni.
