A víztározó a bajai és a röszkei út között észak-déli irányban terül el. Szegedről az E-5-ös számú főúton Röszke felé, Szeged határától mintegy 3 km-re az út mentén jobbra, található.
Mesterségesen kialakított víztározó, nemzetközi hírű kajak-kenu pályával.
1979-ben kezdték el kialakítani a mai jellegét mely biztosítja, hogy belvíztározóként, horgászparadicsomként s vízi sportok bázisaként használjuk. A mesterséges víztározót befogadó völgy méretei kétezer méter hosszú egyenes evezős és kajak-kenupálya kialakítását is lehetővé tette. A pálya megfelel a szigorú nemzetközi versenyelőírásoknak. Az 1981-es ünnepélyes átadáskor rendezett kajak-kenu verseny óta minden évben rangos nemzetközi és hazai versenyeknek a színtere. A neve gróf Széchenyi István evezős és kajak-kenu pálya.
Vízisportok
A szegediek körében népszerűek a labdajátékok és legfőképpen a vízi sportok. Kiváló úszók, vízilabdázók, kajakosok, kenusok nevelkedtek és dolgoztak a szegedi egyesületekben.
Sárkányhajózás
Nyári fesztiválok kedvelt és látványos programrésze a sárkányhajózás. „A sárkányhajó egy olyan speciális, hagyományos terv alapján megépített 12,5 m hosszú hajó, melyet elöl sárkányfej, hátul pedig sárkányfarok díszít.”-olvasható róla a szövetségük honlapján. főként céges csapatéptő tréningek és baráti társaságok kedvelt kikapcsolódási programja.
Az Evezős
Az eredetileg 1934-ben tölgyfába megálmodott szobor 1959-ben nyeri el mai formáját, a mintegy négy méter magas alumínium öntvényként. Az evezős sporttelepnél került felállításra, majd 1981-ben áthelyezték a Bertalan híd újszegedi hídfőjéhez. 1998-ig innen szemlélte a Tiszát. Ekkor az eldugott töltésről végre méltó helyre, a Maty-éri kajak-kenu és evezőspályához került. Azóta bíztatja ott jövőbetekintően a jelenlegi és leendő versenyzőket.
Tápai Antal 1902-ben született Kisteleken. 1905-ben szülei Szegedre költöztek. Itt végezte alsóbb iskoláit, majd a MÁV szegedi műhelyében lakatos szakmát tanult. 1923-ban kezdett faszobrászattal foglalkozni. Petrovics Emil és Móra Ferenc javaslatára 1926-tól Szeged város ösztöndíjával a budapesti képzőművészeti főiskolára került, ahol Szentgyörgyi István tanítványa lett. Oklevelének megszerzése után, 1931-ben ösztöndíjjal három hónapot töltött Rómában. Hazatérése után Szegeden telepedett le. A második világháború előtt Szeged egyetlen jelentős szobrászaként vett részt a város kulturális életében. A háború után, 1948-ban megalapította a Szegedi Képzőművészeti Kört. 1961-től 1964-ig a Tömörkény István Gimnázium igazgatóhelyettese, majd haláláig a gimnázium általa megszervezett művészeti tagozatának igazgatója volt. 1983-ban, Szegeden Életutam címmel kiadta visszaemlékezéseit. Munkásságát 1981-ben Juhász Gyula-díjjal, 1983-ban Szeged város alkotói díjával és 1985-ben SZOT-díjjal ismerték el. 1986. szeptember 20-án Szegeden hunyt el.
