Története, leírása
A szegedi papucs a 20. század első felében vált országosan ismertté. Készítésének módja és divatja a török hódoltság idejéből ered. Készítésének technikáját a mai napig próbálják megőrizni az utókor számára. A 16-17. században a papucs készítése és viselése az ország több területén is meghonosodott. A szegedi mesterek által készített lábbelik a 20. század második feléig a délvidéki és a Szeged környéki falvakban egyaránt nagy népszerűségnek örvendtek.
Az 1879. évi nagy szegedi árvíz után a város kikövezésével indult meg a papucsmesterség virágzása. Az utakat borító sár miatt az asszonyok csizmában, bocskorban jártak. A szegényebb asszonyok a színes és díszes papuccsal tartják fenn még mintegy fél évszázadon keresztül a szegedi népviselet jellegzetes formáit. A két világháború között az értelmiségi, tisztviselői körökben is divatossá vált a papucs viselése. A polgárasszonyok a magyaros viseletet részesítették előnyben így a hímzett, kézműves portékát, azaz a szegedi papucsot.