Története, leírása
1911 nyarán merült föl a gondolat, hogy nincs kihasználva a Tisza bal partja fürdés és sportolás céljára. A ragyogó homokos terület elhagyatva állt, a part menti vízfelület sekély és 2-3 fokkal melegebb, mint a szegedi partszakaszon. Ezt felismerve többen „fürdőtelep tervezetet” nyújtottak be a szegedi tanácsnak.
A magyar középosztály az első világháború előtt a nyáron a szabadságát a Tátrában, a Balatonnál és az Adrián töltötte. A háború után ez a helyzet megváltozott és egyedül a Tisza maradt. A Maros torkolattól a közúti hídig elterülő bársonyos homokos part, a környező erdők, parkok kirándulóhelyei (deszki, lellei erdők, újszegedi liget) tette változatossá a strandolást.
A töltés és folyóvíz közt (kerekeken járó) kabinokat, mögötte büfét, kávéházat, ártéri zuhanyzókat, tornaszereket, csónakparkot, gyermekeknek fürdőt, úszómestereket terveztek. Lehetővé vált, hogy férfiak, nők, gyermekek együtt fürödjenek. Remélték az idegenforgalom föllendülését és sok család nyári itthon maradását.
A nagyobb nyugati nagyvárosok mintájára részvénytársaságként kezdte el működését végül a szegedi partfürdő. ill. gondoskodtak a vízen úszó szemét összeszedéséről is. A részvényesek és családtagok részére élénk színű parti sátrak és házikók létesültek, ártézi kutat fúrtak a zuhanyoknak és az iszapfürdőnek. A fürdőzők átszállítása az újszegedi partra gőzhajóval és motorcsónakkal történt a pénzügyigazgatóság épülete elől (mai Novotel Hotellel szemben lévő épület) – mivel a híd vámdíjas volt.
Az ötvenes évekre nyaranta már 8000 ember is megfordult naponta a Partfürdőn, kedvelt volt a sörfogyasztás, divatba jött a „röptenisz – turul játék” amelyből évente bajnokságot rendeztek. Az 1960-as évektől a városvezetés részéről felmerült a gondolat, ami a háború előtt is foglalkoztatta mára várost, hogy Szegednek minden adottsága megvan, hogy üdülő és fürdőváros legyen. A Tisza és a Maros, a város déli fekvése, az évi 2000 óra napsütés, az újszegedi oldal szép természeti szépségei, a föld mélyén rejtőző termálvíz, mind lehetővé tette, hogy nem csak a helyi lakosok, hanem távolabb élők is fölüdülést, gyógyulást találjanak a városban. Ekkor kezdték el építeni a medencéket a parti strandfürdőn.
