Története, leírása
A Jászság nagyarányú juhtenyésztése különösen kedvezett a juhok bőrét feldolgozó iparág, a szűcsmesterség kialakulásának és felvirágzásának. A 19. század végére a Jászság az Alföld egyik legjelentősebb szűcsközpontjává vált. A jászsági szűcsök kétféle díszes subát készítettek: tányérosat és feleresztettet, más néven vócosat. A tányéros suba vállára dús rajzú vállcifrát hímeztek, míg a feleresztett subánál a hangsúlyos díszítmény a bőrök összetoldásánál bevarrott bőrcsíkok (vócok) mentén függőlegesen helyezkedett el. A férfi subák mellett kerek női subákat (kisbundákat) és kurtaderekú női ködmönt is készítettek, melyeket rendkívül gazdagon és művészien varrtak ki. Lyukas gyolcson (ritka szövésű, vékony vászonfélén) keresztül, színes selyem fonallal, később egyszínű zöld gyapjúfonallal hímezték rájuk a szebbnél-szebb mintákat. A jászsági subák, ködmönök jellegzetes mintavilágát a rendkívül változatos és beszédes motívumok harmóniája alakította ki: csukott és nyitott tulipánok, rozmaringágak, forgórózsák, császárszakáll, nefelejcs, szegfű, kutyatök, szűcsrózsák, saskörmök, vesevirágok. A jászsági subákat és ködmönöket a 19. század közepéig színes (kétféle zöld és kék, vörös, sárga, meggyszínű és fekete) hímzés borította. Az 1880-as évektől azonban az egyre inkább hódító polgári ízlés hatására fokozatosan egyszínű zölddé vált. Változás történt a hímzőfonal tekintetében is. A korábbi selyemfonalat felváltotta a könnyebb kezelésű gyapjúfonál. A 19. század végén meginduló iparfejlődés a paraszti életformát megváltoztatta, az öltözködés is jelentősen átalakult. A hagyományos ruhadarabokat fokozatosan felváltották az általános polgári ízlést tükröző ruhaneműk.
Az 1970-es évek második felében, a Jászságban működő hímzőasszonyok figyelme a rég elfeledett szűcsminták felé fordult. E munka legfőbb ösztönzője Szikszai Gábor ny. általános iskolai tanár, a jászapáti Vágó Pál Helytörténeti Gyűjtemény vezetője és Fejér Mária, a jászberényi Tanítóképző Főiskola kézimunka tanára volt, aki több éven át nagy szakértelemmel és lelkesedéssel irányította az értékmentő tevékenységet. A kezdeményezés hamar követőre talált a jászapáti, a jászberényi, a jászárokszállási és ujszászi hímző szakkörök körében, akik azonnal megkezdték a régi motívumok, minták felkutatását, elemzését, és keresték a lakástextíliákon és ruhadarabokon való újraalkalmazás lehetőségét. A hímzőasszonyok népes tábora megalakította a Jász Népi Díszítőművészeti Alkotóközösséget. Kitartó munkájukat az 1990-es évek végére siker koronázta, ennek köszönhetően ezt a rendkívül gazdag mintakincset az egész ország megismerhette. 1997-ben a Jász Múzeum is a nemes ügy mellé állt, s az általa rendezett Jászsági szűcsminták továbbélése napjaink textíliáin című időszaki kiállítás, valamint az 1998-ban kiadott Jászsági szűcsminták textíliákon című könyv (második, bővített kiadása 2009-ben látott napvilágot) jelentős segítséget nyújtott a hímző asszonyok elkötelezett értékmentő munkájához. Az asszonyok ma is nagy lelkesedéssel tervezik és hímezik a gyönyörű motívumokat a terítőkre, futókra, párnákra, függönyökre, zsebkendőkre, blúzokra, ingekre, s ma már nagyon sok jászsági lakásban találkozunk jász hímzéssel díszített textíliákkal, de a jászsági templomok oltárait is jász mintás terítő díszíti.
