Története, leírása
A kéttornyú templom középkori műemlék. Többször átalakították, mai formája 1833 óta változatlan. Az 1391-es határjárási okmányban szerepel először a “Szűz Mária tiszteletére épült” kőegyház Apátin. Eredete azonban sokkal korábbra tehető, mert ha a jászkunok építették, akkor már a 13-14. században állnia kellett, amikor a jászkunok nagy része felvette a keresztény vallást. A tornyok körüli rész eredeti, az átalakítások nem érintették. Jól látható, hogy a fölötte lévő rész sarkai viszont már lekerekítettek. A török hódoltság után a templom leromlott állapotban volt. A felújításáról szóló irat ugyan két tornyot említ, de a másiknak nem maradt nyoma.
Az eredetileg gótikus templomot 1745 és 1759 között a barokk stílusnak megfelelően a város kibővíttette. Braun Sebestyén építőmester 24 m hosszú részt és a mai nyugati tornyot toldotta hozzá, valamint a főhomlokzatát néhány lábbal előbbre építette. Ekkor készült a két oszlopon nyugvó ív alakú boltíves kórus is. 1759-ig temetkeztek a templom köré.
Közel negyven év múlva újabb bővítés vált szükségessé. A munkálatokat 1825-ben kezdték el: szentély mindkét oldalán sekrestyét építettek, az egyiket utána raktárnak használták. A régi templom alatt sírbolt is volt, amit 1825-ben töltöttek be. A jászapáti templom ma az Egri Főegyházmegye egyik legnagyobb temploma, bár terjedelméhez képest kissé alacsony. Az egész templom hossza 62 méter. A tornyok magassága 34 méter és 3500 hívőt képes befogadni.
A főoltárkép Bécsből származik, Mária születését ábrázolja, ismeretlen a festője. A két régebbi kis oltárt Sajóssy Alajos (Szt. Anna könyvből oktatja Máriát) és Than Mór festette (A fájdalmas Szűzanya a Golgotánál). A templom három mennyezeti freskóját Vágó Pál festőművész készítette 1904-ben, a szülővárosának adományként.