Története, leírása
Bozsik Kálmán (1872–1959) kunszentmártoni fazekasmester a 19-20. század fordulóján élt és alkotott. Neve elválaszthatatlan a kunszentmártoni fazekasság virágkorától. Szecessziós, keleti és népies motívumokkal díszített kerámiái nemcsak Magyarországon voltak keresettek. A mester Európa számos országából kapott megrendeléseket. Munkái nemzetközi kiállításokon is sikerrel szerepeltek. 1906-ban a Milánói Világkiállításon aranyéremmel díjazták kerámiáit.
A Bozsik-kerámiák fő motívuma általában a hosszúkás formájú tulipán többszínű szirommal, amelyekhez kétoldalt szegfű vagy rózsa kapcsolódik. A kerámiákon gyakori a félbevágott gránátalma díszítés is. A kerámiák alapszíne általában bézs, de előfordult barna, fekete és sötétzöld is. A motívumok gazdag színvilágúak, a körvonaluk barna színű, míg a díszítések kék, bordó, zöld és sárga árnyalatokból álltak.
Bozsik Kálmán műhelyében korsókat, vázákat, kulacsokat, dísztálakat, virágcserepeket, kályhacsempéket és épületdíszeket készített. A hétköznapi használatra szánt edényeket főként a piacon értékesítette a család. A mester halála után két fia vitte tovább a műhely vezetését, azonban az olcsó gyáripari termékekkel szemben nehezen tudták felvenni a versenyt. A műhely megszűntével a kunszentmártoni fazekasipari tevékenység is derékba tört. A Bozsik-hagyományt napjainkban Mucsi Ferenc fazekasmester élesztette újra. 2010-ben a kunszentmártoni templom felszentelésének századik évfordulójára különleges miseruha készült, amelyen az egykor világhírű Bozsik-kerámia motívumvilága köszön vissza.