Csanytelek - Tömörkény - Baks községek fogják közre a tórendszert. A Kiskunsági Nemzeti Park Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet része. Mesterséges halastórendszer, melyet a Fehér tóhoz hasonlóan 1962-ben kezdtek kialakítani az időszakos vizekkel borított szikes pusztán. Magyarország szárnyas faunájának egyharmada megfigyelhető itt. Fontos pihenő és táplálkozó helye a hazánkon átvonuló réce- és libaféléknek.
A domb 107 méter magas, a tetején egy kereszt áll 1881 óta. Az 1686-os törökökkel vívott zentai csata színhelyén több emléktábla jelzi a környék legfontosabb történelmi eseményeit. Tóth Vilmos, kanizsai építész tervei szerint egy spirálalakú út vezett fel a keresztig.
A halgazdasági kisvasutak egy-egy nagyobb tórendszer területét hálózzák be. A csanyteleki halgazdasági kisvasút Csanytelek és Tömörkény között, a Csaj-tóból kialakított halgazdaságot hálózza be. 1960-as évek végén alakították ki, ma a hálózat egy részét használják. Halat, haltápot és a tavaknál dolgozó személyeket szállít. Fennmaradásukat a halastavak keskeny töltésének köszönhetik, ahol a teherautók közlekedése nehézkes. Horvátországban és a Hortobágyon a fő profiljuk a turisták szállítása lett.
Az Óbega - Császár-tó Speciális Rezervátum Közép-Bánátban, a Tisza és a Bega folyó között, Becskerektől 10 km-re délre terül el. Alakja egy nagy S betűre emlékeztet, délnyugati-északkeleti tájolással. Elsősorban vízimadarairól vált ismertté. Jellegzetes mocsári élőhely, de foltokban fellelhetők a sztyeppék és a szikesek elemei is, amelyek együttesen alkotják a természeti értékekben gazdag rezervátumot. Területének legbecsesebb része a Botosi-rét, a Császár-tó, a Farkasdi-rét, a Tiganjica, a Ravenica és a Perlezi-mocsár.
Munkásságukat a természet közeliség, a magyar népi és nemzeti sajátosságok érvényesítése jellemezte. Lechner Ödön és Kós Károly építészeti hagyatékát tekintették irányadónak. Terveikkel, ötleteikkel és építő javaslataikkal nem csak Mártély (Honfoglalási emlékoszlop, Millenniumi emlékhely) külső megjelenését formálták.
Kárpátalja egyik legszebb református temploma feltehetően a 15. században épült. A templom csúcsos, négy fiatornyos fatornya már több kilométer távolságból látható. Az 1796-ból való zsindelyes harangláb a templom bejárata előtt található, Kakuk Imre Jándi fatoronyépítő mester munkája. A templom díszes, festett mennyezete és berendezései a reformáció idejéből származnak. Híres festett famennyezetét 1753-ban Asztalos Lándor Ferenc, a tákosi templom mennyezetfestője készítette.
A csíramálét karácsony és húsvét táján, a nagyböjtök idején fogyasztották. A lepény a csíráztatott búzától, természetes biokémiai folyamatok során kapja édes ízét. Ásványi anyag és vitamintartalma kiemelkedő. Csongrádon a csíramálét kisüzemben is készítik.
Csongrádon a szüreti bálok és felvonulások szervezése a szőlészeti és borászati egyesületek feladata volt. A két világháború között a bokrosi gazdakörök, 1950 után a termelőszövetkezetek vagy a KISZ keretei között szervezték meg. 2008-ban a művelődési központ elevenítette fel a hagyományokat. A szokás központi szimbóluma a szőlőkoszorú, melyet a katolikus templom előtt helyeznek el. A lovas kocsis szüreti felvonulást követően egyházi szertartásra kerül sor, ezt követően egy feldíszített sátorban zajlik a mulatság.
A monostor romjai a Tisza bal parti árterén találhatók, Csongrádtól 4 km-re. A romok konzerválását az 1990-es ásatások tették lehetővé. Hazánkban több monostor épült a középkorban, de az Alföldön csak monostorrom őrzi emléküket. Az Ellés-parti monostor a XI. században, romám stílusban épült. A bencés monostor területe lakott volt, a környező földjei művelés alatt álltak.
1896-ban a nagyréti tanyai emberek az esztergomi lebontott fahídból építették. A híd jelentős része fából készült. 1956-ban a faszerkezetet vasra cserélték, de a neve fahíd maradt.
A téli időszakban, vízállás függvényében, a hidat ideiglenesen elbontják, ekkor komp vagy dereglye biztosítja a Csongrád és Csépa közötti átkelést. Nagyobb hajó érkezése esetén a hidászok 15-20 perc alatt a híd 53,6 méteres szakaszát félrevontatják.
A 37 halászház az Alföld egykori utcaképét idézi. A halászházak lapjai néhol akár 200-300 évesek is lehetnek. A legrégibbek fala vesszőből font, sárral tapasztott ún. paticsfal. Később a vertfal terjedt el (deszkák közé rakott törekből, pelyvából és földből készült). A falakat vályogból építették (agyagos sárba szalmát és töreket kevertek és vályogvetővel formázták tégla alakúra). A házak falát fehérre meszelték, az alját pedig kátránnyal kezelték, amely a víztől és nedvességtől védte a falat.
Csongrád környékén már az Árpád-korban termesztettek szőlőt. A vidéken elterjedt kadarka fagyérzékeny, de bőtermő és kedveli a homokos talajt. A csongrádi borvidéken a rendszerváltozásig a meghatározó borszőlőfajták egyike a kadarka volt. Vörösbor mellett siller és fehérbor is készíthető belőle.
A csongrádi malom 1885-ben épült. Az épület ipari műemlék. Két és fél emeletes, vakolatlan téglaépület. Fennállásának 32. évében, 1916-ban leégett. Újjáépítették, hagyományos technológiával őrlik benne a gabonát. A csongrádi malom az ún. félmagas őrléssel dolgozik, ennek lényege, hogy az őrlést több fázisban, több géppel végzik.
Délvidéki vérengzések névvel illetik az 1944–45 telén a jugoszláv kommunista partizánalakulatok, a vajdasági szerb lakosság és az általuk létrehozott népőrség által civil vajdasági lakosok, köztük magyarok, németek, de nagy számban szerbek ellen is elkövetett háborús bűncselekményeket, melyek több településen népirtásba torkolltak.
A bácsföldvári áldozatok száma 600 fő körüli. Emléküket a gyilkosságok helyszínén felállított kereszt őrzi.
Államfői főhajtással és közös emlékmű átadásával tisztelgett 2013-ban az 1944-es vérengzés ártatlan áldozatai előtt Csúrogon Áder János magyar és Tomislav Nikolic szerb elnök. A Megtépázott Krisztus feszületből és egy apa-fiú szoborpárból álló alkotás bronzból készült, amely köré emlékpark létesítését tervezik.
Simó Ágoston keramikus alkotásán Damjanich János az 1848/49-es szabadságharc honvédtábornokának domborműve látható.
2004-ben a Rákóczi Szövetség helyi szervezete állíttatta fel a Turul-emlékművet a plébánia területén. Az emlékmű Ambrus Imre törökbecsei szobrászművész alkotása.
A Tisza Szalánkéménnél ömlik a Dunába. Itt a Duna 1215 folyamkilométernél tart. A Duna teljes hossza 2850 km, amit mindig a tengeri torkolattól visszafelé számolunk, azaz a Duna-Tisza találkozásánál a Duna 1635 km-t tett meg a forrásától számítva eddig a pontig.
A Tisza 962 kilométert tesz meg, mielőtt a Dunával találkozik.
A tájház a falu központjában, a Fő utcán, a település régi építésű részén található. Jellegzetes gazdaparaszti lakóépület, a hozzákapcsolódó gazdasági épületekkel. A ház 1895-ben épült, az építtető fia a család földterületeinek növelésével gazdálkodó középbirtokossá vált a 20. század első évtizedeiben.
Mileva Marić 1875. december 19-én született Titelen. Apja Milos Marić, gazdag földbirtokos, állami tisztségviselő, anyja Ruzits Mária, elismert kereskedőcsaládból származott. Einsteinnel a Zürichi Műszaki Egyetemen ismerkedett meg, ahol matematika-fizika szakos Mileva az egyetlen lány volt az évfolyamban. Első gyermekük, Lieserl 1901-es születésekor Mileva hazaköltözött a Vajdaságba – ekkor még nem voltak házasok. Erre 1903-ban került sor, majd még két fiuk született, Hans Albert és Eduard.
A nagybecskereki Szegény Iskolanővérek rendjének leánykollégiuma – amely 1995-ben épült – adta a Szalézi szerzetesek számára az ötletet fiúkollégium létesítésére. 2000 szeptemberében indult meg az építkezés, mely a Szalézi közösség, Stanislav Hočevar a belgrádi érsek, a Határon Túli Magyarok Hivatala, és az Apáczai Közalapítvány támogatásával jött létre. Nem mindennapi feladatvállalás volt, hogy kollégiumot építsenek – magyar gyerekek részére.
A tiszavárkonyi monda szerint 1059-ben I. Endre (I. András) király és Béla herceg a Vár-dombon találkoztak. A találkozásnak döntő szerepe volt a trónöröklésben. A Vár-dombnak is nevezett területen található az Endre király-emlékmű. Az emlékmű ötlete Fehérvári Miklós tiszavárkonyi tanárnak köszönhető, aki kutatásai eredményeként szerette volna megismertetni a falu lakóit és tanítványait Tiszavárkony múltjával. Az emlékmű kivitelezésében a falu lakossága is együttműködött.
A magyarországi kádárság kezdetei a középkor folyamán betelepült német származású mesterekig vezethetők vissza. Nyelvünk háromféle elnevezést is használ a dongás faedényeket készítő mesterek elnevezésére: kádár, bodnár, pintér. A kádár általában keményfából készít hordókat, kádakat, dézsákat és különböző rendeltetésű faedényeket (vödör, puttony, köpülő, kármentő stb.) A 16-17. században borkötőnek, hordókötőnek hívták őket, mivel a hordókat hajlékony mogyoró-, nyír- vagy fűzfavesszőből font faabroncsokkal „kötötték össze”.
Az 1887-ben emelt obeliszk latin nyelvű szövege és annak fordítása:
LOCUS PERENNIS DILIGENTISSIME
CUM LIBELLA LIBRATIONIS QUAE EST IN AUSTRIA ET HUNGARIA CONFECTA CUM MENSURA GRADUMMERIDIONALIUM ET PARALELORUM QUAEM EUROPEAM MDCCCLXXXVII
„Ez egy állandó, pontos és örök hely, amelyet egy nagyon pontos, Ausztria-Magyarországon készült különleges hosszúsági és szélességi mérőműszerrel állapítottak meg. 1887.”
Európa földrajzi középpontját jelző emlékmű melletti pannók részletes leírást adnak az egykori Máramaros megye földrajzi elhelyezkedéséről, éghajlati viszonyáról, állatvilágáról, az itt élő népek kultúrájáról.
