A nagybecskereki Szegény Iskolanővérek rendjének leánykollégiuma – amely 1995-ben épült – adta a Szalézi szerzetesek számára az ötletet fiúkollégium létesítésére. 2000 szeptemberében indult meg az építkezés, mely a Szalézi közösség, Stanislav Hočevar a belgrádi érsek, a Határon Túli Magyarok Hivatala, és az Apáczai Közalapítvány támogatásával jött létre. Nem mindennapi feladatvállalás volt, hogy kollégiumot építsenek – magyar gyerekek részére.
A támogatásnak köszönhetően 2002-re elkészült az épület, amely megfelelt minden követelménynek: szórványkollégiumként, ugyanakkor nagy igényességgel épült fel a létesítmény. 64 főre tervezték, de csakhamar szűknek bizonyult az épület, ezért a tornaterem mellett néhány szobát, konferenciatermet (egyben tanulóterem is) és számítógépes szobát is kaptak a fiúk. A kollégium elsősorban a bánsági középiskolásoknak nyújt lakhatási lehetőséget, de bácskai településekről (Ada, Mohol, Bácsföldvár, Péterréve) is vannak kollégistáik.
Értékek
