Története, leírása
Kecskemét Város Tanácsa 1902. április 30-i közgyűlésén határozott első bérházának felépítéséről. A helyszín a frissen kijelölt, 42 m széles, 520 m hosszú modern sugárút főtéri „kapuja”. Néhány évtizeddel később Móricz Zsigmond így írt róla: Ez a kecskeméti Rákóczi út a legszebb útvonal az egész országban”.
Az épület tervezésével Márkus Gézát (1872–1912) bízták meg, aki mindössze harminc napot kapott a kiviteli tervek elkészítésére. Az építkezést még 1902-ben megkezdték, s mintegy 10 hónap múlva, 1903 nyarán már készen állt az épület. Az átadás után a kecskemétiek hamar megszerették a pécsi Zsolnay-gyár kerámiadíszeivel ékes épületet, motívumai számos magánház homlokzatát ihlették meg.
A gazdaságos hasznosítás miatt többfunkciósra tervezték az épületet: földszintjén az utca felől nyíló, nagyméretű ajtókkal ellátott üzletek és raktáraik működtek, az első emeleten a Kereskedelmi Kaszinó Díszterme és egyesületi helyiségei, míg a második emeleten három bérlakás kapott helyet. A bérház első nagy átalakítása akkor következett be, amikor a második világháború után állami tulajdonba került, és szakszervezeti székházként használták. A Cifrapalota épülete 1983 óta szolgál múzeumi célokat, 1996 óta a Katona József Múzeum Kiállítóhelyeként működik. Állandó kiállításon mutatják be a múzeum képzőművészeti gyűjteményének legjelentősebb darabjait, és a Duna-Tisza köze legszebb avar kori leleteit, köztük a kunbábonyi fejedelmi sír kincseit.
A földszinten és az első emeleten történeti, művészettörténeti, régészeti, néprajzi, helytörténeti időszaki kiállítások váltják egymást. A Cifrapalota reprezentatív belső terei, különösen a Pávás terem lehetőséget nyújt konferenciák, előadások, tanácskozások megtartására. Ugyanitt kulturális estek, koncertek, bálok, vacsorák, esküvők megszervezésére is van lehetőség.
