Kecskemét évszázadokon keresztül a Duna-Tisza köze legjelentősebb városa, gazdasági, egyházi és iskolai központja. 2018-ban a 650 éves évforduló ünneplése arra az 1368-ban keletkezett királyi oklevélre alapult, amelyben már mezővárosként említették Kecskemétet. A város területe már jóval korábban lakott volt, erről tanúskodnak a különböző korokból származó régészeti leletek, köztük a honfoglalás korának tárgyi emlékei.
A tatárjárás idején az Árpád-kori kecskeméti lakóhelyek is elpusztultak. A város a 14. századtól jelentős településsé fejlődött a Buda és Szeged közötti fontos kereskedelmi útvonal mentén. A 15. század közepéig királyi birtok, majd magánföldesurak kezére került. A reformációt követően a katolikus vallás mellett a protestáns tanok is meghonosodtak, létrejött a református egyházközség és iskola. 1526-ban, a mohácsi csatavesztést követően a Duna-Tisza közén átvonuló török seregek feldúlták a várost. A hódoltság másfél évszázada összességében súlyos megterhelést jelentett, a szultáni hászbirtokká (kincstári birtokká) nyilvánítás azonban nemcsak magasabb adókat, hanem viszonylagos önállóságot is jelentett. Az elnéptelenedett falvak lakói Kecskemétre költöztek, így gazdaságilag megerősödve a két folyó között a legjelentősebb településsé vált. A török megszállás idején jöttek létre az első céhek, a református kollégium, és a hódoltság végén épült a református templom.
A Rákóczi szabadságharc idején ismét két tűz közé került a város, 1703-tól a kuruc hadakat segítette, 1705-től a labancokat is kénytelen volt kiszolgálni. A császáriak oldalán álló portyázó rác csapatok 1707. április 2-án éjjel a város történetének egyik legnagyobb tragédiáját okozták rablással, gyújtogatással, gyilkolással. Gazdasági megerősödésének legfőbb forrása a nagyhatárú pusztákon folyó állattartás és az állatkereskedelem volt a 18. században. A század végén királyi megerősítéssel már öt országos vásárt tarthatott Kecskemét. Várostörténeti jelentőségű a piarista szerzetesek letelepítése, a piarista iskola létrehozása és templomuk felépítése.
A 19. század első felében hosszú távra szóló megoldások születtek a város akkori legnagyobb problémáira. A futóhomokos területeket felparcellázták, erdősítéssel és szőlőültetéssel hasznosították. A város saját erőből megváltakozott a földesuraktól. Megkezdték a városrendezési munkákat és az egykori védőárkon (a mai körúton) kívüli városrészek építését. A reformkor jelentős eredményei közé tartozik az Ókollégium építése és az első kecskeméti nyomda megnyitása.
Az általános fellendülést és városias fejlődést a kiegyezést követő évtizedek hozták meg Kecskemét számára. Az 1870-es évektől Kecskemét törvényhatósági jogú város, jelentős önkormányzati hatáskörrel. Birtokszerzések, parcellázások, nagyszabású szőlő-és gyümölcstelepítés, a tanyai gazdaságok gyarapodása, vasútépítések, híres piacok és jelentős export jellemezte ezt az időszakot: a mezőgazdasági jelleg mellett megjelentek a gyárak, ipari üzemek. A látványos fejlődés és a boldog békeidők végét az 1911. évi földrengés és az I. világháború jelentette. A két világháború közötti időszakban nagy hangsúlyt kapott az iskolák, a kertkultúra, a piac, a kereskedelem és az idegenforgalom fejlesztése.
A második világháború idején Kecskemét fontos logisztikai központ volt, számos ide csoportosított katonai egység innen indult a frontra. A legtöbb közintézményben, iskolaépületben hadikórházat rendeztek be. Az újjáépítést követően, 1948-ban a helyi társadalom egészére hátrányos helyzetet teremtett az államosítás végrehajtása, majd a termőföldek kollektivizálása.
1950-től Kecskemét Bács-Kiskun megye székhelye lett. Az itt élők és a betelepülők számára az átalakított régi kecskeméti üzemek és új nagyvállalatok helyi részlegei adtak munkalehetőséget. Az iparfejlesztés napjainkban a Mercedes-gyár letelepítésével érte el az eddigi legmagasabb szintet. Kecskemét mezővárosi jellegét és a régi városképet alapvetően megváltoztatta a városrendezés, az új lakótelepek és a körúton kívüli területek beépítése.
Értékek
