Története, leírása
A Nagykunságban készített szabadrajzú és szálánvarrott párnavéghímzés elnevezése. Fennmaradt hímzéskincsünk feltehetően legkorábbi emléke, melyet lenvászonra készítettek finom szőrfonallal. A szálánvarrottak mintázatukkal az országos mintakincshez kapcsolódnak, csupán színezésük eltérő (pl. kék–drapp). Egészen sajátosak azonban a szabadrajzú munkák. Többségükön a hangsúlyos középminta köré rozettákból, erősen tagolt tulipánokból és leveles, végükön virágos ágakból szimmetrikusan szerkesztett minta kerül. Ismert a hullámindás és a két vagy több, tövénél legyezőszerűen összefogott virágot középpontba helyező kompozíció is. A kompozíció középső részét két oldalán hangsúlyos vonalsorok zárják le, melyeken kis szárakon az egyes virágok, gránátalmák sorakoznak peremdíszként, egyenesen állva, ritkábban kissé megdöntve. A kunsági hímzés fő színei: a rózsaszíntől a vörösön át a barnáig terjedő árnyalatok, de használták a kék árnyalatait, a zöldet és a feketét is.