A sütemény helyi elterjedésének történetére Örsi Zsolt néprajzkutató derített fényt. A ferdinánd a huszadik század elején vált ismertté, elismertté Karcagon. Írásos említése 1929-ből való, amikor Szentesi Tóth Kálmán, Karcag város egykori polgármestere a „Lakodalmi szokások a Nagykunságon” című munkájában így ír: „Ma már ritkán fordul elő, hogy a lakodalmi vacsora csigalevessel vegye kezdetét. Rendesen birka és borju, vagy malac paprikás az első étel, gyakori mind a három, amely után aranygaluska és rétesek következnek. Legujabban ugynevezett Ferdinándi tészta.”
A néprajzkutató kérdésére a karcagi Vargáné Elek Mária erre így emlékezett vissza: „A ferdinánd történetét édesanyámtól hallottam. 1923-ban, mikor a nagymamám testvére, Örsi Tóth Mária és B. Kiss János az esküvőjüket tartották, (…) és mindenki nagyon-nagyon csodálkozott, amikor éjfélkor, vacsoránál felszolgáltak egy különlegességet. (…) Mindenki találgatta, hogy mi lehet ez a sütemény. Tulajdonképpen ez volt a ferdinánd, amit az esküvői vacsora után szolgáltak fel. És később tudta meg édesanyám, hogy ennek a tésztának a receptjét Nagy Bálintné Mile Mária hozta Felvidékről, aki a vőlegény édesanyjának volt a barátnője.
Tehát az első ferdinánd receptet Nagy Bálintné Mile Mária hozta Karcagra 1923-ban. Örsi Zsolt egy közel egykorú, vagy valószínűleg teljesen egyidős kéziratos süteményes könyvből jegyezte le a „ferdinánd tészta” receptjét: „5 dl cukros tejbe 3 dkg élesztőt felkelesztünk. 50 dkg lisztet 6 tojás sárgáját, 5 dkg vajat, sót rétes tészta lágyságúra gyúrjuk vagy kavarjuk. 20 dkg vajat 20 dkg vaníliacukorral habosra kavarunk. A tésztát elnyújtjuk késfok vékonyra, rákenjük a habot, felgöngyöljük, rövidekre vágjuk. Lábasba állongatva szépen megkelesztjük. Sütés közben vaníliás cukros tejszínnel meglocsoljuk.”
