Története, leírása
A Jászkürt, más néven Lehel kürtje a 18. század közepétől a jászok összetartozásának legfőbb szimbóluma. A kürtöt 1874 óta a Jász Múzeum őrzi, de ma sem csupán egy múzeumi tárgy, hanem a jász őntudat egyik legfőbb kifejezője napjainkban is.
A gazdagon faragott, elefántcsont kürt a 12. század második felében, Kijevben vagy Magyarországon készülhetett. A kürt Jászberénybe kerülésének idejéről, körülményeiről biztos adatok nem állnak rendelkezésre, de feltételezhető, hogy ajándékozás révén kerülhetett valamelyik jász vezérhez, általa pedig a Jászság területére.
A hagyomány a jászberényi kürthöz kapcsolja az egyik legszebb magyar hősi mondánkat, a Lehel-mondát. Kálti Márk 14. századi Képes Krónikája a következőképpen írja le a gyászos kimenetelű 955-ös augsburgi csatát: „Elfogták ezen a helyen Lélt és Bulcsút, a jeles kapitányokat, s a császár színe elé vezették őket. Megkérdezte a császár, miért olyan kegyetlenek a keresztényekhez. Felelték: Mi a magasságbeli isten bosszúja vagyunk, ő küldött minket rátok ostorul: ha abbahagyjuk üldözésetek, akkor elfogtok és megöltök bennünket. Mondotta a császár: ‒ Válasszatok magatoknak olyan halált, amilyent akartok! Szólott erre Lél: ‒ Adjátok ide kürtömet! Hadd fújjam meg előbb, aztán felelek. Odaadták a kürtjét, s amikor nekikészült a kürtfúvásnak, a császár közelébe lépett, s oly erővel vágta homlokon a császárt, hogy – mondják – a kürt eltörött, a császár pedig belehalt ebbe az egyetlen ütésbe: mondotta neki Lél: ‒ Előttem jársz és szolgám leszel a másvilágon! Azt hiszik ugyanis a szittyák, hogy akiket életükben megölnek, a másvilágon nekik szolgálnak. Nyomban lefogták és Regensburgban bitófára akasztották őket.” A monda szerint Lehel kürtje az ütéstől kicsorbult, olyan formán, mint ahogyan azt a berényi kürtön is látni lehet. Az irodalomban elsőként 1718-ban azonosítják a két tárgyat (Bombardus Tophographia c. művében). A helyi hagyományban azonban már korábbról is vannak adatok: a 17. század végétől a jászberényi főtemplom falán függött, s ekkor már Lehel kürtjeként említették. A jászok is e kettős szerepkörben illesztették be újkori hagyományőrzésükbe – erre példa a Jászberény főterén felavatott Lehel vezér szobor is, Melocco Miklós és Párkányi Raab Péter szobrászművészek alkotása. A kürt a jász összetartozás legfőbb szimbóluma, amelyet csak igen jeles alkalmakkor vesznek ki szentélyéből, s szólaltatják meg a közönség nagy örömére.
