A szolnoki művésztelep létrejötte az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeihez kapcsolódik. Az ország legrégebb művésztelepe, August von Pettenkofen, osztrák festő nevéhez köthető. A szabadságharc idején, Pettenkofen mint hadi-rajzoló járt Magyarországon. Lenyűgözte az alföldi táj és az itt élő emberek, újra és újra visszatért, Szolnokra magyar és külföldi festőket hozott. A Szolnoki Művésztelep Egyesület 1901-ben alakult meg. Egy év elteltével átadásra került a művésztelep épülete is, 1902-re tehető a művésztelep létrejötte. Az együtt dolgozó művészek nem képviseltek olyan egységes stílust, mint Nagybányai Művésztelep. Az alkotók nagyrészt tájképfestők, de együtt dolgoztak a kritikai realizmus művelői, a tájkép- és állatképfestők és a modern törekvések képviselői. Szolnokon is teret nyert az ún. plein-air törekvés, ami a régebbi sötét színeket alkalmazó műteremfestészet helyett a szabadban, a fénytől telített tájban festést részesítette előnyben. A plein-air festés az impresszionizmus előképe.
Az első világháború alatt a művésztelep tevékenysége megszűnt, helyén hadikórházat létesítettek. Az újraszerveződést követően új korszak indult a művésztelep életében, amelynek mestere Aba-Novák Vilmos volt. A második világháború alatt a telep lakhatatlanná vált, tárgyegyütteseit ellopták vagy felégették. A szocializmus alatt megkezdődött az újjáépítés. Az ideérkező festők a kor szellemében, a Munkácsy által képviselt hagyományokhoz nyúltak vissza. A 2002-ben alakult Szolnoki Művészeti Egyesületnek köszönhetően újra élénk művészeti élet bontakozott ki a telepen. Az alkotók, akárcsak a régi művésztelep idején, nem rendeződtek egységes stílusirányzatba. A Szolnoki Művésztelep ma is aktív, teret ad a művészi szabadságnak és a különféle irányzatoktok kibontakozásának.
