Az Alföld szívében, a Tisza-Zagyva találkozásánál elhelyezkedő megyeszékhely 2005-ben ünnepelte alapításának 930. évfordulóját. Szolnok város nevét I.Géza királyunk 1075-ben kiadott oklevele, Zounok alakban említi. A város a 12. századtól a sókereskedelem és a sóelosztás egyik magyarországi központja. Nevének eredetéről megoszlanak a vélemények. Hunfalvy Pál szerit Szolnok neve szlávul Solnik volt, ami sólerakó helyet jelöl. Melich János nyelvész úgy véli, Szolnok névadója Szent Gellért püspökkel vértanúhalált halt Szolnok ispán volt. Szolnok ispán bronzból készül szobra ma a Tisza partján, a Tisza Szálló és a Verseghy Gimnázium parkjában áll.
A 16. században itt épült fel az Alföld legerősebb vára, melynek mára romjai sem maradtak. A vár a környező épületek, utcák nevében maradt fenn. A város életében forradalmi áttörést hozott az 1835-ben megindult tiszai gőzhajózás, majd 1847-ben az ország második, a Pest-Szolnoki vasúti pályaszakasz megnyitása. Az ország legrégebb művésztelepe, a szolnoki művésztelep létrejötte az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeihez kapcsolódik. További lendületet adott, hogy 1876-tól a város Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelye lett. Az I. világháborút követően az 1920-as évek végére Szolnoknak sikerült talpra állnia. Ebben az időben számos középülete mellett felépült a színháza is. A második világháború idején Szolnokot tizenkétszer érte bombatámadás. Az 1950-es, 1960-as években jelentős ipari beruházások során a betelepülőkkel megnőtt a város lélekszáma.
Értékek
