Már a bronzkortól folyamatos az egyes kultúrák, korok embereinek a megtelepedése itt. A legjelentősebb régészeti leletek közé tartoznak a 19-20. század fordulóján előkerült kelta fegyverzetek és ékszerek, szarmata pelta (félhold formájú, könnyű pajzs) alakú fibula, középkori liliomos aranygyűrű, illetve azok a honfoglaló sírok, amelyeket Kaposvári Gyula szolnoki régész tárt fel 1955-ben a Járás-tanyán.
A települést 1399-ben említették először egy oklevélben "Szentandrás" névvel, az egri káptalan birtokaként. Korábban, a 13. században is létezett itt település Endrefalva néven, amely a tatárjárás idején elpusztult. Ezután, mint puszta szerepel a történelemben, bár folyamatosan lakták. 1750-ben került Jászárokszállás birtokába. Árokszállás közbirtokossága ún. belső pusztaként használta Szentandrást, itt legeltette ménesét és csordáját. Az 1855-ös tagosítást (csere útján történő birtokösszevonást) követően, véglegesen 1886-ban emelték községi rangra.
Az utca-tanyás, soros „tanyákból” (Alsó-, Járás-, Felső-, Telek-tanya, Tadra) összenőtt falu határkőként jegyezhető a jász és a palóc népi kultúrában. Jellemzők voltak a náddal, zsúptetővel fedett ólak, ámbitusos házak, a jászsági suba és kisködmön viselete, a fehér singelt (lyukhímzéses) ruha- és ágyneműk használata. Jászszentandrás múltjában az állattenyésztés, ezenbelül is a ló és bika tenyésztés kimagasló helyen szerepelt. A község híres volt dohánytermesztéséről és szőlőműveléséről.
Jelenleg is a mezőgazdaság a meghatározó a település életében: a gabonaféléken kívül jelentős a dinnye-, kukorica-, illetve a szőlő- és gyümölcstermesztés. Ezenkívül külterület jelentős részén erdőgazdálkodás folyik. Állattartás szempontjából a családi gazdálkodásban tenyésztett szarvasmarha, sertés és baromfi a meghatározó.
Értékek
