Története, leírása
A jász asszonyok kétféle „féketőt” használtak. Az egyszerű főkötő olcsóbb anyagból készült, szerény díszítéssel. Többnyire a házimunkáknál használták, de előfordult, hogy „gyüvő-menő” ruhadarabként is felvették. A cifra vagy kerepélyes főkötő a lakodalom alkalmával, a kontyoláskor került először a menyecske fejére, mint új állapotának, asszonysorba kerülésének kifejezője. A gömbölyded alakú cifra főkötő általában kék vagy meggybordó, ritkábban zöld, dohányszínű vagy halványlila bársonyból készült, amelyet zsúfoltan beborítottak arany vagy ezüst, ún. pávafarkas sújtással. Rusvay Lajos Jászapáti története című könyvében idézi a viselet 1850-es leírását: „Ki nevezetesebb napokon a nép tömegét tekinti, első pillanatra feltűnend előtte a jász nők sehol fel nem lelhető ékes viselete. Fejüket arany, vagy ezüst csipkékből mesterkéz által összeillesztett gömbölded tetejű főkötő fedi, mellyet fehér átlátszó finom csipkével borít s tüntet át.”
A főkötőket Jászság-szerte ügyes kezű varróasszonyok készítették. A jász asszonyok a főkötőt, mint viseletük legékesebb darabját szinte egész életükben hordták. Fiatal korukban a táncmulatságba és a bálba is abban mentek, később, koruk haladtával már csak a templomban és különböző ünnepeken vették fel, de sokan abban is temettették el magukat, mint ahogyan azt a jászberényi Krasnyánszky Klára 1764-ben kelt végrendeletében is olvashatjuk: „két szép féketőm vagyon, a szebbiket temessék az fejemen, a másik pedig legyen az leányomé.”
A jász öltözet viselésének ma is legünnepélyesebb alkalma a minden évben más és más jász településen megrendezésre kerülő jász világtalálkozó, ahol évről-évre egyre többen jelennek meg a hagyományos viseletben, és megcsodálhatók kék és bordó bársony, kerepélyes féketőik is.
A jász viseletet, ezen belül pedig a jász asszonyok jellegzetes viseleti darabját, a főkötőt Bathó Edit néprajzkutató tanulmánya alapján mutattuk be.
