Története, leírása
Az elmúlt évek legnagyobb hatású középkori régészeti ásatásának leletei hozzájárulnak annak bizonyításához, hogy a tatárjárást megelőző száz év volt Magyarország történelmének egyik leggazdagabb időszaka. A Kiskunsági homokháton egyedülálló kolostor-együttes különleges jelentőségű kulturális érték, példátlan gazdagságú tárgyi hagyatéka folytán országos viszonylatban is kiemelkedő.
Az 1219-ben Péteri néven említett község (1258-ban már Pétermonostora néven hivatkoznak a területre) a régészeti adatok szerint I. András idején, 1050 körül talán királyi telepítés nyomán jött létre. A település a délről az egyre fontosabb gazdasági központtá váló Pest felé tartó, nemzetközinek nevezhető főútvonalnak köszönhetően szépen gyarapodott, a Duna-Tisza köze fontos központjává vált 1241-re. Ekkor azonban a Magyar Királyságba betörő tatár hadak porig rombolták Péterit.
A feltárásoknak köszönhetően hatalmas mennyiségű ismeretanyag került napvilágra. A feltárt emlékek egyrészt átformálják az Árpád-korról való ismereteinket, másrészt fizikai bizonyítékokat nyújtanak az eddig csupán írott forrásoknak köszönhetően ismeretes szokásokról, eseményekről. Ilyen például maga a tatárjárás ténye is, amelyről kifejezetten kevés tárgyi lelet maradt fenn.
Tízezres nagyságrendben találtak a településen leleteket, de a ritka és kiemelkedő darabok is bőven ezer fölött járnak. A szakértők szerint a gazdag, valamint igen széles földrajzi spektrumú tárgyi leletegyüttes egyértelművé teszi, hogy a 13. század közepén Péteri a térség kereskedelmi, gazdasági és kulturális központja volt, és megerősíti azt az állítást, hogy a korabeli Magyar Királyság megkerülhetetlen átjáró volt kelet és nyugat között. Az ásatásokat Rosta Szabolcs régész vezeti az egykori település területén.
