Bugac a Duna-Tisza közi homokhátság középső részén a, kiskunsági homokháton helyezkedik el. Egy 1451. december 16-án, Halason kelt okmányban már Bugac helyét és fekvését is pontosan megjelölték.
Bugac története a közelmúltig szorosan összefügg Kecskemét városával, melynek hosszú századokig bérelt, majd saját birtoka volt. 1642-ben Eszterházy Pál, a jászok és kunok főkapitánya 6 kun pusztát adományozott Kecskemétnek. Bugac területén ekkortól indult fejlődésnek az állattartás és pásztorkodás, másrészt a földek megművelése, a gazdálkodás is. A 19. század végén már évente 8000-10 000 szarvasmarha, 5000-6000 ló és csikó legelészett a bugaci és monostori pusztákon.1910-ben jelölték ki Monostorfalva település helyét. A kijelölés 136, egyenként 800 szögöles építési telekről szólt, megfelelő szélességű utcákkal, és középületek helyének kijelölésével a Farkasordító erdő közelében.
1926-ban megtörtént a pusztai iskolák helyének kijelölése, Alsómonostoron, Kisbugacon, Monostorfalván, Felsőmonostoron.
Az 1932-es év nagy változást hozott a bugaci idegenforgalomban, 4 kecskeméti újságíró tervezetetének köszönhetően, amelyet a kecskeméti idegenforgalom lehetőségeiről készítettek.
Bugac 1950-től önálló tanácsú település. 1970-ben nagyközségi rangot kapott, népességének száma ekkor 4980 fő volt. Jelentős változást hozott a község életében az 1989-es esztendő, amikor Bugacpusztaháza önálló településsé vált. Ettől az időponttól a két település társult önkormányzatként, egy költségvetésből gazdálkodva működik együtt. Bugac napjainkban 174 km2-es határával Bács-Kiskun megye 6. legnagyobb kiterjedésű települése, lakóinak száma 3097, Bugacpusztaházáé pedig 371 fő.
