Története, leírása
A bugaci Ősborókás az egyik legismertebb magyar borókások egyike, több Magyarországon egyedülálló növényfajjal rendelkezik. A Kiskunsági Nemzeti Park része, országos jelentőségű védett természeti terület.
A bugaci Ősborókás reliktum, azaz korábbi földtörténeti korból fennmaradt növénytársulás, amely valamilyen különleges környezeti hatás, tulajdonság miatt (mikroklíma, talaj adottságok) maradhatott fenn.
Élővilága a bugaci puszta élővilágával azonos, annak része: feltűnő a tömegesen virító sárga homoki pimpó, a fekete kökörcsin, a tavaszi kőhúr, az apró fehér és a törpe árvácska. Májustól teljesedik ki a buckák növényvilágának színpompája. A báránypirosító és a naprózsa mellett nem ritka a sárga virágú homoki varjúháj, a homoki vértő, a homoki nőszirom és a szalmagyopár. A már jól ismert fajok mellett itt találhatunk néhány igazi ritkaságot: az egyik ilyen a gyapjas csüdfű, melyet könnyű felismerni erősen bozontos és elálló szőrű föld feletti hajtásairól és sárga virágairól. Ősszel hozza virágát a homoki kikerics. A borókás-nyárasok aljnövényzetében nem ritka a piros madársisak, a vörösbarna nőszőfű, és az 1994-ben felfedezett bugaci nőszőfű. Mindhárom faj az orchideák közé tartozik.
Az Ősborókás fokozottan védett terület, csak a kijelölt túraútvonalon látogatható! Az Ősborókáson belül a Madarak és Fák Útja, valamint a Sáskajárás tanösvény járható be, a nagyobb sétát kedvelőknek a Boróka tanösvény és a piros kereszt turistaút nyújt kellemes sétát és kikapcsolódást, ez utóbbi a 2012-es erdőtűz után megmaradt borókásba is elvezeti a látogatókat egy körtúrán át, amely mintegy 8 km hosszú. A megadott GPS koordináták a kisvasút Hittanya megállóját jelölik, ahonnan a Boróka tanösvény indul.