Petőfi Sándor (1823-1849) a reformkor máig töretlen népszerűségű költője számos versében dicséri a magyar Alföld szépségeit, számára kedves jellegzetességeit. Tájleíró verseinek sajátossága, hogy nemcsak aprólékosan és érzékletesen vonultatja fel szemünk előtt a megkapó látnivalókat, hanem a verseibe épített erős jelképiséggel saját, belső érzéseit is bemutatja. Ezek leggyakrabban a hazaszeretet és a szabadságvágy; melyek mind az alkotó egyén, mind a magyarság egészének szempontjából meghatározók számára. Ezt tükrözi 15 versszakos A Tisza című költeménye is.
Petőfi Sándor 1846 nyarán költőbarátja, a későbbi forradalmár márciusi ifjú, Obernyik Károly biztatására Szatmár megyei körútra indult. Feltehetően általa ismerkedett meg Kende Lajossal, illetve Luby Zsigmonddal, Kende Lajos nagyari unokatestvérével. Petőfi Sándor és Luby Zsigmond között azonnal barátság szövődött. Hiteles dokumentumok tanúskodnak arról, hogy ekkor és ezt követően Petőfi Luby Zsigmond és testvére, Luby János vendégeként több alkalommal, napokig vagy annál hosszabb ideig is vendégeskedett a nagyari kúriában. Bár művét 1847 februárjában Pesten keltezte, mégis a nagyari táj ihlette Petőfi Sándort A Tisza című versének megírására. A költőt 1846 augusztusának utolsó napjaiban a szépségével, nyugalmával rabul ejtő, ugyanakkor szeszélyes arcát is megmutató „kanyargó Tisza” és a Kis-Túr találkozási pontja néhány méter eltéréssel napjainkban is ugyanaz, mint akkoriban volt. Az 1850-es évek közepén osztrák térképészek által készített II. katonai felmérés szelvénye alapján pedig teljes mértékben beazonosítható a verset ihlető természeti környezet. A költeményben bemutatott nagyari táj, a Tisza túlpartján működő malom, a torkolatból látható tarpai templom tornya is felismerhető. Mindez azt igazolja, hogy Petőfi A Tisza című költeményében nem egy elképzelt tájat festett le, hanem a valóban Nagyarban látottakat örökítette meg lírai módon.
A vers Hegedűs D. Géza színművész előadásában itt hallgatható meg: https://www.youtube.com/watch?v=_LhuSIH-ofM
