A sokszor nagyon magas vízállású Tisza miatt a Túr folyó vizét néhány méter magas, úgynevezett bukógáton keresztül engedik a Tiszába, hogy magas vízálláskor a Tisza vissza ne duzzassza. A bukógát melletti diófaligetek, s a vízesésként Tiszába ömlő Túr nyáron a környék kedvelt kiránduló és fürdőzőhelye.
A Túr a Keleti-Kárpátokban található Gutin hegységből ered. A szabályozása előtt kanyargó, sekély medrű, a helyét változtató, több ágra szakadozó vízfolyás szinte patak volt, mely levezette a Tisza és a Szamos kiömlő árvizeit is. Itt írta híres, A Tisza című versét Petőfi Sándor:
„Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére...”
A térség vízviszonyait szabályozó tervek 1914-re készültek el, de sajnos ekkor kitört az I. világháború, amit határmódosítás követett, így a terveket újra kellett gondolni. 1925‐ben Kövessy Győző mérnököt nevezték ki miniszteri biztosnak. Ő dolgozta ki a vízrendezési munkák kiviteli terveit, a munkálatok 1926-ban kezdődtek el.
A Tisza vagy a Szamos szabályozásától eltérően a Túr szabályozása során a folyómeder rendezése, illetve kialakítása, és a kétparti árvédelmi töltés építése egyidejűleg történt meg.
A csatorna építésével egyidejűleg, az új Túr‐csatorna tiszai torkolatánál vasbeton torkolati vízszint szabályozó műtárgy, úgynevezett bukógát épült. Létesítését az tette indokolttá, hogy itt a csatorna fenékszintje 2,90 méterrel magasabban volt, mint a Tisza kisvízszintje.
A csatornát és a bukógátat 1929. augusztus 4-én adták át a rendeltetésének. A gát 28,70 méter hosszú, vasbetonból készült, merev keretszerkezet, amelyet a parti szárnyfalak és négy közbülső borda osztanak 5 egyenlő részre. A bukógát ma is a környék egyik fő épített látványossága. Magasabb vízállás esetén a vízesésként a Tiszába ömlő Túr egész évben kedvelt kiránduló-, nyáron pedig felfrissülő hely is egyben.
