A Csörsz árka széles, de nem mély árok a Duna és a Tisza között. ÉK-i irányban vonul, egyik ága a Tarna folyótól, másik ága Gödöllőtől visz a Tiszáig. Jászárokszállás a Jászság északnyugati szegletében helyezkedik el, nevét a határában húzódó „Csörsz árká”-ról kapta. Az árok első ismert említése egy 1067-ben kelt oklevélben olvasható.
A település a határában előkerült csiszolt kőeszközök tanúsága szerint évezredek óta lakott. Első ismert írásos említésére 1366-ban került sor. A 15. században az egyik legnépesebb jász település volt, azonban a török pusztítások következtében 1567-re szinte teljesen elnéptelenedett. A 17. század végén ismét viszonylag népes település. 1699-ben Árokszállást a Jászságban számon tartott 11 falu között említik.
A bécsi udvar a Jászkunságot 1702-ben elzálogosította a Német Lovagrendnek, ez a testület 1731-ben továbbadta a pesti Ispotályos háznak. Mária Terézia 1745-ben engedélyezte a terület lakóinak, hogy az Ispotályos ház földesúri függése alól megváltsák magukat - ezt a pénzben történt megváltást nevezzük jászkun redemptiónak. 1756-ban Mária Terézia mezővárosi rangot adott Jászárokszállásnak.
Az I. világháborúban az árokszállásiak a honvéd gyalogezred kötelékeiben vettek részt. A hősi halottak és az eltűntek számát kb. négyszázra becsülik. Az 1920-as években iskolák épültek, bevezették a villanyvilágítást, a város fejlődött. A II. világháború nagy pusztításokat okozott, mivel a város fölött légi csata is zajlott.
Jászárokszállás termálvizének felhasználására már a 20. század derekán megtették az első lépéseket, az 1960-as évek elején a község vezetése döntött a strand megépítéséről.
A II. világháború befejezéséig a Jászság gazdaságában a mezőgazdaság és a tradicionális kézműiparok jelenléte dominált. Jászárokszállás életében jelentős változást hozott az 1970-es évek iparosítási folyamata; napjainkban a város gazdaságát az autópálya vonzáskörzetében fekvő Ipari Park határozza meg.
