Története, leírása
Az emberek ősidők óta felhasználták a környezetükben megtalálható, természetadta anyagokat. Jász-Nagykun-Szolnok megyében a folyók – a Tisza, a Zagyva és a Körös árterében vadon termő fűzfa vesszőjét, valamint a gyékényt különféle háztartási eszközök készítésére használták. Nagy múltú a rozs-, zab-, és árpaszalma fonása, és kiegészítő anyagként való felhasználása is. A fűzvesszőből, gyékényből és szalmából készített tárgyak rendeltetése sokféle (tojástartó kupujka, szakajtó, varrókosárka) lehetett. Jóval később terjedt el a kukoricacsuhé feldolgozása, amelyből fonott szatyrokat, díszeket készítettek. A mai vessző-, gyékény-, szalma- és csuhémunkák egyrészt őrzik a múlt hagyományait, hiszen ma is készülnek vesszőkosarak, gyékénykupujkák, kenyér-, és varrókosarak szalmából, másrészt az alkotói fantázia és a kor ízlése alapján újabb tárgyak keletkeznek, pl. kitűzők, lakás- és ruhadíszek.
Napjainkban a Tarisznyás Alkotóház foglalkozásai kínálnak lehetőséget kicsik és nagyok számára egyaránt a fonás ősi technikájának megismerésére.