Abádot, mint fontos tiszai révhelyet, Thonuzaba besenyővezér birtokaként említi Anonymus, Szalók neve pedig török eredetű, a honfoglalás kori Zaluch (Szalók) személy-, és nemzetségnévből alakult ki.
A Kárpát-medencébe érkező magyar honfoglalók már a kezdeti időszakban tartósan megtelepedtek a mai Abádszalók területén. Az Abádi rév környéke bővelkedett a letelepedésre csábító tényezőkben: a Tisza folyó a halászat miatt, a füves területek pedig jó legelőnek bizonyultak. Az Aba nemzetség ősi birtokának részét képező Abád már Szent István király uralkodása alatt bizonyosan a létező települések sorába tartozott, később Anonymus is említi nevét a Gesta Hungarorum-ban.
Abád jelentős tiszai révhely volt, és 1332-ben már templommal is rendelkezett. A reformáció 1571-ben érte el, a 15 éves háborúban teljesen elnéptelenedett. 1697-ben a tatárok pusztították el. A templom romja 1,5 km-rel távolabb állt a mai falutól. Szalók is létezett már 1248-ban, 1332-ben volt temploma is, amely a mai falutól délre található kőkereszt helyén állt. A templom a 17. században a faluval együtt elpusztult, romjai 1772-ben még láthatók voltak.
Értékek
