Története, leírása
Építése 1816-ban kezdődött az 1807. évi nagy tűzvész után, amelyben Nagybecskerek szinte teljes központja leégett. A barokk stílusú épület 1820-ban készült el.
Az 1779-től Torontál vármegye székhelyeként szolgáló nagybecskereki Megyeháza bővítésre szorult a megnövekedett közigazgatási teher következtében. Pártos Gyula és Lechner Ödön budapesti építészmérnökök tervei alapján átépítették és két oldalszárnnyal kibővítették az épületet. Az 1887-ben befejezett Vármegyeháza az akadémizmus jegyeit viseli neobarokk elemekkel. A tetőzet Zsolnay cserepeket kapott, a főlépcsőt a cseh származású Eduard Kracman üvegesmester vitrázsai (Bölcsesség, Igazság, Erő) díszítik.
Az épületben 135 irodahelyiséget labirintusszerű folyosók kötnek össze. Az első emeleten eredetileg az ispán és alispán hivatali és magánhelyiségei voltak. Kiemelkedő szépségű a Barokk terem (Nagyterem), illetve a Kék Szalon. Ezeket a helyiségeket ma hivatalos és kulturális eseményekkor használják. Az épület ma is a nagybecskereki körzet adminisztrációs központjaként szolgál, a hintósfogatok egykori főkapuja az udvarban lévő ligetbe vezet, ahol a nagybecskereikek kikapcsolódhatnak.
