Város és község Bánságban a Béga folyó partján. Kb. 76 000 fős lakossággal rendelkezik, többségében szerb nemzetiségűek lakják.
Nagybecskerek területe bár régóta lakott volt, első írásos emléke azonban csak a 14. században jelenik meg. A város nevét különféle változatokban örökítették meg : Bechereky, Becsekereke, Becskerek, Großbetschkerek, Veliki Bečkerek.
A történelem során sokszor birtokost cserél (pl. szerb despoták, Szokoli Mehmed pasa magánbirtoka) a 18. századra szerb és német többségű lakosok lakják. A török háborúk idején a becskereki várat bevehetetlen erődként említik. A Habsburg Birodalom fennhatósága alatt Nagybecskerek a Temesi Bánság koronatartomány egyik kerületének a székhelye lett. 1769. június 6-án Mária Terézia királynő mezővárosi kiváltságokat adományoz.
Az 1848/1849-es forradalom idején a délvidéki szerbek vezetőjének, Joszif Rajacsics karlócai ortodox metropolitának, és kormányának a székhelye majd a forradalom leverése után Torontál vármegye székhelye lett.
Az Osztrák–Magyar Monarchiában Nagybecskerek jelentős fejlődésnek indult: gyárak és üzleti vállalkozások, gazdasági, közhasznú és művelődési egyesületek alakultak. A város 1883-ban vasúti összeköttetést, 1892-ben telefont, 1896-ban villanyvilágítást kapott. Több jelentős új középület készült el ekkoriban a város központjában: a római katolikus plébániatemplom, a színház, a vármegyeház (a mai városháza), a református templom, a Pénzügyi Palota (a mai múzeum) és a bíróság.
A 20. században több jelentős élelmiszeripari, vegyipari, fémipari és textilipari létesítmény is működött a városban, de sajnos a délszláv háború óta visszaesett a gazdaság.
A város a Nagybecskereki Egyházmegye székhelye. A környék a trianoni békeszerződésig a Csanádi Egyházmegye része volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után alakult meg a Nagybecskereki Egyházmegye.
Értékek
Vajdaság, Nagybecskerek
