Története, leírása
A középkori várat 1425-ben említették meg elsőként, amikor is Zsigmond király Lazarevics Istvánnak, majd Brankovics Györgynek adományozta, a későbbiekben pedig Hunyadi János kezén volt. 1498-ban Corvin Jánosé, majd 1502-ben királyi tulajdon. 1521-ben a törökök foglalták el: a település a hódoltság alatt is városi ranggal bírt, valamint a szlankameni nahije (jelentése: járás) székhelye volt.
Az 1702-es hivatalos összeírás adataiból képet alkothatunk a maradványokról. Ekkoriban Szalánkemén településének három, jól megépített kapuja meg volt még, sőt állt az övező falak egy része és a török fürdő is. A 131 öl hosszúságú és 67 öl szélességű vár teljesen romos volt, de a vár közepén volt egy szép, tetőzet nélküli templom.
A vár a Duna jobb partján, meredek oldalú magaslaton található. A várhegyre felvezető földút, csak terepjáróval közelíthető meg, így aki azzal nem rendelkezik, kb. 15 perces sétára kell számítania. Maga a várdomb jelenleg egy térdközépig érő fűvel benőtt dombtető, melynek peremén futott az egykori várfal. Az övező falak belülről csak alapfalakként jelenek meg, de kívülről helyenként elérik a 3 méteres magasságot is.