A méhészek védőszentje Szent Ambrus, akire csecsemő korában méhraj szállt.
A méhtartáshoz igen gazdag hiedelemvilág kapcsolódik. A néphit szerint a méh Szűz Mária könnyéből, Krisztus véréből keletkezett.
A néphagyomány szerint a pénzért vett méhvel a gazdának nem lesz szerencséje.
A méhészet fontosságát mutatja, hogy a méznek és a gyertya alapanyagának, a viasznak a 18. sz. elejéig alig volt versenytársa. A méhészet kezdeti formája a zsákmányoló méhészet, ekkor a méhészek a természetben vadon élő méheket keresik fel. Az erdei méhtartás az erdőben megtalált méhcsaládok helyi továbbtenyésztése.
A paraszti méhészek méheiket az erdőről hazahozott faodúkban, szalma, gyékény és vessző kasokban (méhkas) házak eresze alatt, kertben vagy méhesben tartották.
Az algyői méhészek a környező településeken a Tisza menti vándorlásaikról váltak ismertté. Az intenzív modern méhészet a 19. sz. második harmadától, a kiemelhető keretű kaptárok használatával vette kezdetét. Algyő már a török hódoltság alatt is méhkas tizedet fizetett. Az algyői gazdáknak az 1700-as évek végén több mint 2400 raj méhe lehetett.
