A falu nevezetessége a 19. század elején épült, műemlék szárazmalom, mely az Észak-Tiszántúl egyetlen fennmaradt szárazmalma.
Az 1800-as években a keleti országrészben fellendülő gabonatermelés a gabonaőrlő szárazmalmok felvirágzását eredményezte. A Felső-Tisza vidékén, az Észak-Tiszántúlon valaha szinte minden faluban működött szárazmalom – a tarpai őrlőmű az egyetlen ezek közül, amelyik megmaradt az utókornak: a mai Árpád utcában található malmot Hegyi család építette a 19. század első felében, majd 1855-ben ifj. Tokai János és felesége, Bede Julianna vásárolta meg.
A járókerekes szárazmalom két egymással szorosan összeépült részből: a kerengősátorból és a malomházból áll. A kerengősátorban, a járószínben áll a malom hajtására szolgáló nagykerék, a kerengő. A nagykerékhez húzatórúd kapcsolódik, ennek végén vannak a vonóállatok befogadásához használt hámfák, A vonató állatok legtöbbször lovak voltak. A járókereket általában két lóval húzatták, egyenletes tempóban, egy kört egy perc alatt tettek meg az állatok.
A szárazmalmot 1930-tól közösségi célra használták (mozi, bálok, lakodalmak stb.), ezért a kerengősátorból a gépészeti berendezéseket elbontották. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1975-ben elhatározta, hogy az igen értékes ipartörténeti emléket megmenti. A munka 1980-ban kezdődött el. A felújított szárazmalom műszaki átadására 1981. december 15-én került sor: ez alkalommal az újjáépített szárazmalom ismét búzalisztet őrölt.
