Keresztszemes kézimunkák már a 18. század óta készültek, maga a „beregi hímzés” elnevezés újabb keletű: az 1930-as évekből ered, amikor a felső-tiszavidéki keresztszemes munkák ismertté váltak. A keresztszemes minták között nagyon népszerűek a beregiek, ami Fóris Mária "Beregi minták" című kézimunkakönyvének is köszönhető.
Tákos községet műemlék temploma mellett keresztszemes kézimunkái tették híressé. A beregi mintakincs rendkívül gazdag: életfa, növény, ember- és növényi motívumok egyaránt megtalálhatók benne az évszázadok során. A legkorábbi és legelterjedtebb hímzésminták az életfa ábrázolások. Ábrázolják magában, egymás mellé állítva, csíkot képezve a textília végén vagy szélén, madár- vagy bármilyen állatmotívummal együtt, esetleg összefüggő indasorba szerkesztve. Az állatmotívumok között leggyakrabban madárábrázolással (páva, galamb, fácán, rigó, kakas) találkozhatunk, de sárkány, lő, őzike, szarvas is szerepel a mustrákon. Előfordulnak életfa mellé két oldalra, önálló sormintaként vagy hullámos indaként elrendezve.
A korsós, kosaras minták rendszerint szimmetrikusan egymás mellé állítva alkotnak mintacsíkot. A virágokat, növényeket (főként rózsa, szegfű, gránátalma, rozmaring) megtalálhatjuk csokorba, bokorba rendezve, a hagyományos tárgyakon mindig hármas tagolásban. A minták sokszor merészen szögletesek, máskor különlegesen hajlékony vonalvezetésűek. A beregi indás minták többsége úgynevezett futó minta, ahol a motívumok egy irányba néznek. Ezek sokféle formában jelennek meg, az 1-2 cm szélességtől az arasznyi nagyságig.
Az eredeti beregi keresztszemes piros és kék színösszeállítással készült, ma már inkább a piros és a fekete színeket használják, de barnával és kékkel is készülnek kézimunkák. A beregi keresztszemes készítésének központja Tákos, az itt élő ügyes kezű lányok, asszonyok szívüket, lelküket adják ezekhez a csodálatos alkotásokhoz.
Tákos község a beregi keresztszemes hímzés bemutatására 2004-ben megnyitotta a Beregi keresztszemes kiállítást, ahol a faluban élők munkáit tekinthetik meg a látogatók. A templomtól nem messze álló Tájházban továbbá több régi bútor, eszköz is megtekinthető, amelyek az egykor itt élők 18-19. századi életmódját mutatják be.
