Története, leírása
Tákos a beregi Tiszaháton fekvő aprófalvak egyike. Messze földön ismert műemléke a település legmagasabb pontján épült templom, amely a 18. századi népi építészet kimagasló művészeti alkotása. Régi temploma valószínűleg a mai helyén állt, 1733-ban említik, hogy a településnek fából készült, zsindellyel fedett imaháza van: ugyanis Mária Terézia rendelkezései megtagadták a követ és a téglát a reformáció híveitől. A ma látható templom első, keleti része 1766-ban épült, majd 1784-ben nyugati irányban bővítették. A templom favázas építmény, a nyolcszögletű alapot 40-45 centiméter átmérőjű fagerendák képezik, ezekbe vésték be a falazat oszlopait. A fa léceket vesszővel fonták be, és pelyvás sárral tapasztották (paticsfal). A templom keleti vége a nyolcszög három oldalával záródik. Déli és keleti oldalán öt kisméretű, egyenes záródású ablak van. A bejárat előtt fából készült, nyitott előcsarnok áll. Kazettás mennyezetét 58 festett tábla alkotja. A festett deszkamennyezet az asztalos művészet remeke, alkotója Lándor Ferenc, aki nevét az egyik táblán örökítette meg. A táblákon a kései reneszánsz virágos-gránátalmás motívumkincse fedezhető fel, vázákból kinövő virágok, amelyeket indák, tulipánok, levélkék, futó "S" motívumok vesznek körül. A hatszögletű szószéket, amelyet szintén virágmotívumok díszítenek, ugyancsak Asztalos Lándor Ferenc készítette, 1766-ban.
Az 1948-as árvíz ledöntötte a templom nyugati oldalán álló harangtornyot, amelyet a falu lakossága újraemelt. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1962-ben és 1968-ban megújította a zsindelyfedést. Az 1980-tól 1985-ig tartó restaurálás folyamán helyreállították az 1767-ben készült harangtornyot a még meglévő rajzok alapján, tehát a ma látható alkotás gyakorlatilag újjáépítés, amely megőrizte a torony eredeti faanyagának egy részét.