A bronzkori maradványok, a vaskori eszközök, a szkíta leletek bizonyítják a folyamatos megtelepülést e területen.
A középkorban határának északi részén még egy település létezett, amely Farkaskorhija vagy Farkaskor-hó, röviden Korhi nevet viselt. Ezt a helységet olykor Felső-Ónodnak is írták. A falu közelében átkelőhely volt a Sajón, és erre vezettek az északkeleti országrész felé vivő utak. Cudar Péter, a falu egyik 14. századi birtokosa közel a Hernád torkolatához, a Sajó egyik kanyarulatában kővárat kezdett építeni.
A török és a kuruc időkben Borsod megye szinte elnéptelenedett. Sokan elpusztultak a harcokban, de sokan el is menekültek nemcsak a harcok, de a jobbágyterhek elől is. Békeidőkben volt ugyan szervezett telepítés, de nagyobb volt a bujdosó jobbágyok hazatelepülése. Az 1787-es összeírások szerint a lakosság száma megnégyszereződött. A falu a 18. században Borsod megye legvirágzóbb településévé fejlődött. Hanyatlása is e század végén kezdődik, amikor a térségben megindul az iparosodás, kereskedelmi és igazgatási szerepe folyamatosan csökken.