Martonos a Vajdaság Észak-Bánsági körzetben fekszik, 3000 fős lakosságának többsége magyar nemzetiségű.
Első írásos említése 1237-ben történik egy Martinus nevű kolostor kapcsán, amelyet a tatárjárás után felújítottak. A falu többször vált tulajdonost majd a török hódoltság kezdetén, 1552-ben, egy magyar csapat, „neves” Martonosról fényes győzelmet aratott egy török csapat fölött, amit Tinódi Sebestyén lantos „Szeged veszedelme” cím alatt megénekelt.
A török vész végére elnéptelenedik és szeged náhijéhez tartozik. A Rákóczi-féle hadjáratokban Martonos is sokat szenvedett, az 1750-es királyi rendelet a Tisza melletti tíz katonai sáncot s így Martonost is feloszlatja és a polgári hatóság alá rendeli. 1751. június 28-án pedig szabadalomlevelet ad nekik, és e helységekből a tiszai koronai kerületet alkotja. Martonos akkortól fogva több településsel együtt hasonló pecsétcímert használt: királyi korona alatt sast s két oldalán az évszám 17–51. Ez alatt kis körben katona áll s szántóvasat tart. A körülírás ez: „Sigil. loci. coron. Martonos.”
Értékek
