A gyermek
Kicsi patak, kicsi patak,
habjaid halkan omlanak.
Fürtös vized csillog, szalad
a kő között, a lomb alatt.
A patak
Emberkém, jöjj hát, állj belém,
bokádat hadd becézzem én.
Most itt csipek, most ott csipek:
meglásd, hogy mílyen jó hideg.
A gyermek
Kicsi patak, kicsi patak,
habjaid gyorsan siklanak.
Állj meg, ringass, mint hajdanán
nagy térdein anyám, anyám.
A patak
Emberkém, meg nem állhatok,
vár rám a tó, a kék titok,
vár rám a hegy mögött a tó,
a ringató, a nyugtató.
A gyermek
Kicsi patak, kicsi patak,
szomjas szörny zárja útadat,
vár rád a tó, megül a tó,
félek, légy jó, patak anyó!
A patak
Emberkém, nem halok meg ott,
nagy víz borít rám fény-sikot,
nem vész el egy cseppem se, nem,
csak nem lát többé senki sem.
