Ezüsttel rótt betű: Isten keze írta,
hegy nem állta útját, nem zavarta szikla.
Óriás játékcsúzli ágait formázza;
hidat vertek fölé, hol egybeforrt szára
Fut a víz kétfelől: hídról nézve a táj
kitárt, ölelő kar; szépsége szinte fáj.
Zord hegyek völgyein szemem kutatva fut:
arra Tiszabogdány, erre Tiszaborkút.
Évezredek óta - két völgy között az úr-
dölyfösen messze néz a bogdányi Mencsul.
Idők mélyén talán Attila is itt járt,
s ezért választotta nyughelyül a Tiszát.
A Fekete Tisza Borkút felől szalad:
vize komor, sötét, borzong benne a nap.
Bogdányban születik, szép a Fehér Tisza,
ezüstfehér vizét lágy szellő fodrozza
Rahón, a híd alatt összeölelkeznek,
Tiszaköz a neve itt ennek a helynek.
Neve immár Tisza, nem fehér, Fekete,
zabolátlan vize hegyek üzenete.
