Ott, ahol a hegyek ormát
örök hó borítja,
Orkán hangját, fenyőzúgást
Madárdal csitítja.
Hegy oldalán kicsi forrás
Átlátszóan tiszta.
Onnan indul messzi útra
Szép folyónk, a Tisza.
Kavicsokon ugrándozik,
Bukfencet vet és bokázik,
Eltekereg erre-arra,
A regulát be nem tartja.
Sokat csacsog, virgonckodik,
De jaj, ha egyszer megharagszik!
Sziklát görget, hidat rombol,
Vak dühében csak úgy tombol.
A partjait marja, tépi,
Bokrát, fáit sem kíméli.
Aztán csitul, megszelidül,
S lustán, békésen elterül,
S a hátán hajókat ringat,
Csendesen és szőkén ballag.
