Tiszavárkony a Tisza jobb partján, Szolnoktól 17 km-re terül el. A helyi történelmi tudatot erősítő emlékek szerint a középkorban királyok találkozó, illetve átkelőhelye volt. Úgy tartják, Várkonyban találkozott Endre király és Béla herceg, Mátyás király és Szilágyi Mihály, felkelőseregével Dózsa György is itt kelt át a Tiszán. A 18. század elején Várkony újratelepítő földesura a Pély Nagy család volt. A gazdasági élet vezetésébe jellemzően a nagybirtokosok szóltak bele, a szellemi élet irányítása a lelkészek feladata volt. A ma is álló, Kisboldogasszonynak szentelt római katolikus, barokk stílusú templom 1728-ban, a református templom a 19. század elején épült. A falu társadalmát a 20. század fordulóján szociális gondok sújtották. A 19. század második felében az ár- és belvíz-szabályozás, a tiszai gátépítés, a Gerje-Perje főcsatorna létrehozása több száz helybelinek biztosított munkát. A várkonyi kubikosok később más vidékekre is elszegődtek földmunkára. A 20. század második felében Budapest és Szolnok iparosítása során a várkonyiak munkához jutottak, ami ingázással vagy elköltözéssel járt. A község külterületén a szőlők, tanyák a korábban ide húzódott szociálisan hátrányos helyzetűek lakhelyévé vált.
Értékek
