Tiszajenő a Tisza jobb partján, Szolnoktól mintegy 23 km-re terül el. Önálló községgé 1954-ben, a Vezsenyi szőlők és Pusztajenő külterületi lakott helyekből alakult. Tiszajenő-Szárazérpart lelőhely a község határában már a neolitikumban is lakott volt. A község neve valószínűleg az ómagyar Jenő törzshöz köthető, a Tisza-előtag a folyó mellékére utal. Jenő-puszta az ármentesítés előtt vízjárta terület volt, határa részben lápos, mocsaras, részben gazdag gabonatermő föld. 1800-ban a Földváry család birtoka, akik Vezseny földesurának, Podmaniczky bárónak adták bérbe. A vezsenyi jobbágyok a pusztán szőlőt telepítettek. A Tisza szabályozás után határa főként a szántóföldi művelésnek, a szőlő- és gyümölcstermesztésnek kedvez, több mint harmada pedig rét és legelő. 1910-ben Jenő külterületén élők többségében római katolikus, a Vezsenyi szőlőkben lakók túlnyomó többségben református vallásúak voltak. 1930-ban a Jenő-puszta lakosainak nagy része mezőgazdaságból élt. Tiszajenő külterülete ma is nagykiterjedésű tanyavilággal rendelkezik.
Változást hozott a falu életébe, hogy 1920-ban kútásás közben gyógyvizet találtak. 1922-ben angol tőke bevonásával Mira nevezetű gyógyvíztelepet, palackozó üzemet, raktárakat, komplex gyógyvíztermelést hoztak létre.
Értékek
