Tiszaföldvár a Tisza középső szakaszának bal partján, a Tiszazug északi részén fekszik. Az első írásos adat 1467-ben a települést Thyzafeudwar néven, a dunaföldvári apát tulajdonaként említi. Földvár az 1571. évi török összeírás szerint 250–300 lakosú, közepes méretű falu volt. Az 1596. évi török, illetve az 1658. évi tatár pusztítások következtében elnéptelenedett. Az újranépesülést követően 1673-ban kálvinista templomot építettek. A Rákóczi-szabadságharc idején az egész Kunságot, így Földvárt is felégették a rácok. Az 1711-es felmérés szerint lakatlan puszta volt. 1755-től Földvár egész területe az aszódi báró Podmaniczky család tulajdonába került, amely a jobbágyok letelepedését sürgette. Ebben az időszakban, 1788-ban szentelték fel a késő barokk stílusú, ma műemlék jellegű református templomot. Az evangélikusok temploma 1860-ban, késő klasszicista stílusban épült. A 19. század második felében egyre nőtt a katolikusok aránya. A kéttornyú, neogót stílusú Szent István-templomot 1894-ben szentelték fel. A rossz időjárás okozta ínséges idők átvészelésére 1837-ben létrehozták a Szükség Hombárt, amely a szűkebb években az éhezők ellátását biztosította. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a környék Damjanich és Leiningen tábornokok seregének felvonulási területe volt, a földvári tiszttartói ház pedig fontos tanácskozások színhelye. A vasút és a közút kiépítése kedvezően hatott a település életére. 1993-ban Tiszaföldvár városi rangot kapott.
Értékek
