Lakitelek a Tisza jobb partján, Kecskeméttől és Kiskunfélegyházától egyenlő távolságra terül el. A települést 1075-ben említette először oklevél, amelyben I. Géza király egy Bocz nevű udvarnokot adott családjával együtt a garamszentbenedeki apátságnak. Az oklevél Felsőalpárnak nevezi a területet, itt volt a Tisza partján a királyi ménes itatója, s első, név szerint ismert lakosa Bocz udvarnok volt. A Lak elnevezés oklevélben először 1488-ban fordul elő. A tatárjárás során a falu elnéptelenedett, majd a 15. századtól újra települt. A 18. században a Rákóczi szabadságharc után megkezdődött a kitelepülés a városból a folyóparti vidékekre, ahol állattartással, halászattal, valamint földműveléssel foglalkoztak. A 19. század második felében a filoxéra (szőlőgyökértetű, Dactuolsphairia vitifolii) pusztítása az Alföld e vidékének kedvezett, ugyanis a pusztító filoxéra féreg a homokon nem él meg. Kecskemét környéke "aranyhomokká" változott. A jobb összeköttetés igénye Felsőalpárral, az 1890-es években két helyi érdekű vasútvonal létrehozását eredményezte. 1927-ben a Horthy Miklós jelenlétében átadott tiszaugi híd mellett hajóállomás létesült. Lakitelek közlekedési csomópont lett, és egyre több iparost vonzott. A vasútállomás mellett szálloda is létesült, 1927-ben megépült a római katolikus, 1929-ben a református templom. Lakitelek vonzerejét természeti szépsége adja. A nyári időszakban sok látogatót érkezik a Holt-Tisza menti Tőserdő területére és a termálvizes strandra. 1987-ben Lakitelek országos hírnévre tett szert, amikor rendszerváltoztatást sürgetve Lezsák Sándor vezetésével itt alakult meg a Magyar Demokrata Fórum. A ma már négyhektáros területen működő Lakitelki Népfőiskolát az 1990-es évek elején alapította Lezsák Sándor és felesége.