Földrajzilag Jász-Nagykun-Szolnok megye északnyugati részén terül el, a Zagyva bal partján.
A község 835 éves történelmi múltra tekint vissza. Területén és közvetlen környékén igen sok régészeti lelet került napvilágra: a legkorábbi leletek a bronzkor végéről, az úgynevezett hatvani kultúra idejéből származnak, amelyek keletkezését Kr.e. 1800 – 1700-ra becsülik. A népvándorlás korából a szarmaták és az avarok jelenlétét mutatták ki, erre az egyik legjelentősebb lelet szolgál bizonyítékul, egy darucsontból készült, avar kettőssíp. A letelepedésben a földrajzi környezet is szerepet játszott. A Zagyva folyón itt volt átkelésre alkalmas rév, amely összeköttetést biztosított a két part között.
Jánoshida a premontrei rend állandó birtokaként már a 12. század óta létezett, története a rend templomának alapításához fűződik. 1186 körül III. Béla adománya folytán premontrei szerzetesek telepedtek le itt. Érett román stílusban épült monostoruk alapítója Jób váci püspök lehetett. A premontreiek Keresztelő Szent János-nak szentelt templomot építettek.
Az Árpád-korban virágzó település fejlődésének a török támadás gátat szabott. Az egykor virágzó falu csaknem teljesen elpusztult, elnéptelenedett. A török hódoltság után dunántúli és morva telepesek kerestek itt maguknak új otthont. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a települést a Jász kerületekhez csatolták, egyházszervezetileg a váci püspökség része volt. 1876-ban csatolták véglegesen Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez. A 20. század pusztításai Jánoshidát sem kerülték el. Az I. világháború után, a Tanácsköztársaság idején itt állomásozott a 31. vörös gyalogezred. 1944. november 12-én hallgattak el a II. világháború fegyverei a faluban.
