Besenyszög négy középkori faluból: Szög, Szentiván, Fokorú és Szászberek alakult ki. Szög nevét egy 1395-ben készült oklevél, Szentivánét és Fokorúét egy 1332/1337-es pápai tizedjegyzék említi. A régi Szentiván már 1420-ban népes, lakott hely, a Széchenyi család birtoka volt. 1455-ben Széchenyi László Országh Mihálynak és Losonczy Albertnek elzálogosította ezt a területet. Ők a jól jövedelmező birtok felét örök adományul kérték és kapták meg 1461-ben Hunyadi Mátyás királytól. A megmaradt birtokrészt Széchenyi László 1467-ben Bonó Mózes velencei polgárnak, majd 1470-ben Országh Mihálynak szintén elzálogosította. 1485-ben az országbíró a Losonczyakat illető részt elvette, és a Nagylucsei családnak adta.
1703-ban szerb (rác) szabadcsapatok felégették a községet. A hozzátartozó Fokorú, Pusztakürt, Palotás és Alcsi nevezetű puszták is megsemmisültek.
1764-ben Gr. Eszterházy Károly egri püspök jobbágyokat és kisnemeseket telepített ide, ez a mai település alapításának dátuma. 1828-ban Besenyszög egybeépült és közigazgatásilag is egyesült Szentivánnal. Ebben az időben a község és a hozzá tartozó földterületek a szatmári káptalan, az Orczy, az Eszterházy, a Halasi család, a Thalabér örökösök és Telek István tulajdonában voltak. Az 1827-es összeírás szerint a település lakóinak száma ekkor 406 fő volt.
A falu az 1871./18. törvénycikk alapján nagyközséggé alakult, és mint nagyközség Szászberek 1949-es elcsatolásáig állt fenn.1948-ban kezdődött meg a termelőszövetkezetek kialakítása, és az egyházi iskola államosítása. 1959-ben már 13 termelőszövetkezet működött a falu határában; 1991-ben ebből a földterületből 148 hektárt ismét kimértek a visszaigénylőknek.
Értékek
Közép-Tisza-vidék, Besenyszög
