A közép-bánsági Törökbecse vagy Újbecse lakossága kb. 13000 fő, területe többségében szerbek által lakott.
Óbecse és Törökbecse története elválaszthatatlan egymástól, ugyanis csak a 15. században kezdődött meg a két település érezhető különválása. Becsét először 1238-ban oklevélben említik, mint erődítményt, melyet IV. Béla ekkor adományozott a székesfehérvári szerzeteseknek. 1440-ben már városi kiváltságokkal rendelkezett és néhány évvel később Torontál vármegyei közgyűlések is itt zajlottak. A 15. században többször váltakoztak a birtokosai, végül Mátyás király birtokába került. A török európai hódításai során 1551. szeptember 19-én bevette a törökbecsei várat is. A település megmaradt a török hódoltság alatt, nem semmisült meg, a 18. század eleji kincstári összeírásban 20 lakott házzal rendelkezett.
A 19. század második felében igen élénk volt a város gabonakereskedelme, ugyanis itt rakták hajókra a bánáti búzát, amit Nyugat-Európába és Amerikába szállítottak. Így Törökbecse az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb gabonakereskedelmi központja lett, ami lehetővé tette az erős polgári réteg kialakulását, és a gazdaság fellendülését.
A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye járásának székhelye volt. 1952-ben nevezték át Törökbecsének.
Értékek
